II. rész 4.fejezet

Drága Gunnerek!

Tudom, nagyon sokat késtem már megint - igazából nem tudom, mihez képest késtem, mert semmi rendszer nincs a fejezetekben -, de most itt vagyok. Először is szeretném megköszönni a türelmeteket, hogy olvastok, hogy itt vagytok nekem, meg hogy egyáltalán léteztek, és másodszorra szeretnék bocsánatot kérni, amiért ilyen baromi hosszú lett ez a rész. Tényleg rohadt hosszú. És tényleg sajnálom. Nem bírok magammal.

Várok MINDEN véleményt, vagy visszajelzést, nagyon szeretném tudni, hogyan tetszik majd nektek a rész!♥

A dumálás is hosszú, úgyhogy inkább jó olvasást.

Puszi,

Rose

 

LIVING LIKE A LEMON

 

1985. szeptember 26. du. 5:52 Rainbow Bar and Grill, Sunset Strip, West Hollywood

Megborzongtam a szokásosnál is hűvösebb, késő délutáni levegőtől, aztán a hátamra dobva a bőrdzsekim egy gyors mozdulattal kihúztam alóla hosszú, napok óta először mosott hajzuhatagomat. Rutinosan vettem be a kanyart a Whisky előtt, ahol kikerültem egy kisebb tömeget, majd lendületesen lépkedve pillantottam a neonfényektől messzire fénylő Rainbow felé. Ma este szinte kötelező jelleggel kellett megjelennem a bárban - legalábbis Duff állítása szerint. Az elmúlt két nap így is kissé sűrűre, zavarosra, és átláthatatlanra sikeredett, így most annak is örültem, hogy legalább pár percre hazaugorhattam ruhát váltani és lezuhanyozni. Fogalmam sem volt, mikor aludtam utoljára, és ha el is bóbiskoltam valahol, az vagy a srácok szinte kiüresedett próbaterme volt a Hollowayen - ők szintén erre-arra mászkáltak, csak próbálni jártak haza -, vagy az Empire Studios hátsó lépcsője alatti, koszos betonrész, ahol minden zavaró tényező nélkül meghúzhattam magam. Kezdett elvinni magával az események pörgése, és azon kívül, hogy nem aludtam, literszámra ittam a sört és a vodkát, nem kevés vagyonomat dobtam ki majd' egy raklapnyi Marlborora, és ismét alig ettem - ezúttal viszont időhiány miatt. Meglepő módon azonban egyre jobban éreztem magam, és tetszett, amit csinálok - úgy éreztem, kezdenek beindulni a dolgaim, és ettől a kialvatlanság és éhség ellenére is erőre kaptam.

És mellesleg egyre jobban megbizonyosodtam róla, hogy imádom a srácokat, akik folyton lekötötték a szabad perceimet, csak hogy egy pillanatig se unjam a fejem. Axl meglátogatott néha az Empire lépcsője alatt - fogalmam sincs, honnan tudta, hogy ott vagyok -, és amellett, hogy mindig hozott nekem egy üveg sört, sikerült röhögőgörcsöt okoznia a sztorikkal, amikről a próbák ideje alatt lemaradtam; Slash beugrott, amikor olyan kedve volt, és leszarva, hogy mit csinálok éppen, rávett, hogy hatalmas hangzavarral és beseggeléssel kísérve bulizzam végig velük fél Hollywoodot; Izzy felhívott egyszer az éjszaka közepén - sikeresen felkeltve pár perces álmomból -, és telefonon keresztül eljátszotta nekem egy éppen készülő szám riffjét, hogy mondjam meg, mennyire kurva jó; Steven néha feltűnt itt-ott, és minden egyes alkalommal megkérdezte, hogy nem kell-e egy kis kokain, aztán vigyorogva mesélt a legújabb trófeájának számító csajról, mintha engem annyira érdekelne; Duff pedig minden egyes találkozásunkkor felrángatva az álmos unottságból egyszer végigrohant a Stripen velem a hátán, egyszer felmászott utánam a Whisky a Go Go tetejére, és onnan velem együtt az éjszakaba ordította, hogy "itt a buli, faszagyerekek", egyszer-egyszer pedig hazavitt, ha a kimerültségtől bealudtam a többiek között a Rainbow egyik bokszának asztalán, aztán a karjaiban fogva felcipelt a lépcsőn, és gondosan lefektetve engem halkan mellém dőlt. Nem volt olyan, hogy ne vigyorral a fejemen hajtottam volna alvásra a fejemet - egyszerűen éreztem, hogy élek, és bár magam is rohadtul elcsépeltnek találtam ezt a gondolatot, mégis igazat adtam neki. Élek. A Rainbowhoz közelítve rámosolyogtam a velem szembe jövő, hangosan köszönő ismerős arcokra, aztán zsebre vágva a kezem akaratlanul is egy kártyát tapintottam meg az ujjaimmal - Victoria névjegye gyűrötten hánykolódott a zsebemben, amióta megkaptam. A Rotten Flames szekere beindult - a zene, amit velük játszhattam az elmúlt napokban, szíverősítőként élesztette fel bennem a gondolatot, hogy mindenkinél szabadabb vagyok, és azon kívül, hogy azt csinálok, amit akarok, olyan arcokkal bulizhatom szét az agyam, akik hozzám hasonlóan nem csak tűrik a mocskos életmódot, de egyenesen imádják is. Jamie, az eszeveszett, minden porcikájában őrült és lázadó

, alig tizenhét éves utcagyerek a legpofátlanabb vigyorral rendelkező egyén, akit valaha gitárral a kezében láttam, a csendesen gyilkoló Patrick pedig olyan erővel, gyorsasággal és energiával tudta ütni a dobokat, hogy egyszerűen a hajam is égnek állt, és sosem bírtam megállni vigyorgás nélkül. És ott volt Todd. Nem hagyhatom ki Toddot. Ha azt mondom, hogy egy rafinált, hihetetlen gátlástalan, hangos, sikító, pusztító, cigifüsttől homályos, kaján tekintetű csajozógép, egy egészen keveset sem túlzok. A legmocskosabb, legigénytelenebb társaság, akik a társadalom legalján fetrengve is a lázadás királyai. Furcsák voltak még nekem, és bár egy pillanatra sem tudtak zavarba hozni, hozzá kellett szoknom az életstílusukhoz - a próbateremben szó szerint eldobált tűkön, használt gumikon és törött vodkás üvegeken lépkedtem. A Guns N' Rosestól eddig megtapasztalt élet ugyanolyan legalja, koszos, gátlástalan és eszeveszett volt, azonban ha akartam se tudtam volna összehasonlítani a két bandát - a Guns azokat a srácokat testesítette meg a számomra, akik gyönyörűek voltak, fiatalok, meztelenek és a buliért éltek, amit számukra főleg a zene jelentett. Mocskosak voltak, körül voltak véve lányokkal, és nem féltek kihasználva a lehetőséget odalépni az emberek gyomrára, mondván "nézzétek, hogy kell élni". A Flames egészen más volt - számomra punkok voltak, akik talán túlságosan is durván lázadtak minden szabály ellen, és a legszélesebb végletekig menően semmilyen korlátot nem akartak figyelembe venni. Amiért éltek, az a megbotránkoztatás és a végtelen lázadás volt - egy szóval éppen úgy éreztem, klappolok közöttük. Mégsem vetődött fel bennem még csak a gondolat sem, hogy választanom kelljen a két banda között - az egyik az életet jelentette számomra, a másik a zenélést. Feleszmélve egy másodpercre elkalandozó gondolataimból kivettem a fél kezem a bőrdzsekim zsebéből, és benyitva a Rainbow neonjai alatt a bejárati ajtón akaratlanul is félmosoly szökött az arcomra. A hely nem volt dugig, a dohányfüst és az alkohol félreismerhetetlen szaga viszont így is hamar beterítette az egész bár levegőjét. Meg sem állva lendületesen lépkedtem tovább a legtávolabbi boksz felé, ahol egy pillanattal előbb Axl mérföldekről hallatszó mély röhögése törte meg az egysíkú kocsmazajt. Elvigyorodva megálltam az asztal előtt, és válasz nélkül hagyva a felém üvöltött válogatott köszönéseket szokás szerint átmásztam Axlön - aki úgy döntött, egy seggrecsapással köszönt -, és útközben automatikusan arcon vágva őt lehuppantam a közte és Duff között lévő, aprócska szabad helyre. Vigyorogva próbáltam felvenni a fonalat Steven sztorijában - talán a rendőrök elől való meneküléséről szólt -, aztán elkaptam az Izzy által felém hajított szál cigit, és előkapva az öngyújtómat a bőrdzsekim zsebéből rágyújtottam. Duff a többiekkel együtt röhögött fel Steven szokásosan idióta történetének szokásosan idióta befejezésén, aztán mosolyogva lepillantott rám, és egy gyors mozdulattal elém csúsztatott egy átlátszó vodkával színültig megtöltött kristálypoharat. Automatikusan elkaptam a poharat, és egy pillanatra kérdőn pillantottam Duff kócos hajtincsei mögött rejtőző szempárja felé.
- Neked vettem - biccentett az ajkai között himbálózó cigivel a szájában, aztán gondolva egyet lekapta a feje tetejéről sötét színű kapitánysapkáját, és a fejemre ejtette.
- Minimum - nevettem fel, aztán megigazítottam a szemembe lógó sapkát, és köszönetként csókot nyomva a tenyeremre a többiek figyelmének felkeltése nélkül Duff arcához érintettem. Duff elröhögve magát közelebb hajolt, és fél kezével óvatosan a combomra simította a kezét, mire akaratlanul is megborzongtam. Látszott a tekintetén, hogy pontosan ezt a hatást akarta elérni.
- Nem kaphatnék egy igazit?
- Arra várnod kell - pillantottam felé pofátlanul elvigyorodva a vodkás pohár fölött, mire újra felröhögve megrázta a fejét, és visszakapcsolódva az asztal körül összegyűlő társaság kivehetetlenül zajos beszélgetésébe elengedett. Steven két pofára zabálta az elé rakott sült krumplit, amíg a mellette terpeszkedő Slash egy szálat sem evett - valahogy jobban bírta az éhséget, és látszólag szívesebben költötte piára a maradék pénzét. Marc hangosan röhögve Steven idiótábbnál idiótább mondatain néha-néha kattingtatott a kivételesen polaroidos gépével, Izzy csendben pöfékelte a füstöt, csak néha-néha röhögött fel, vagy szólt bele az esetleges vitákba, Axl pedig éppen engem arrébb lökve helyet szorított az abban a pillanatban megérkező, számomra még mindig ismeretlen fekete hajú csajnak - ugyanaz a lány volt, akit pár napja láttam már Axllel, de különösebben nem érdekelt, és mivel nem volt túl bőbeszédű meg élénk sem, ezért nem is törődtem vele. Annál nehezebb volt nem törődni a Slash mellett röhögéstől fuldokló Adrianaval, akit nem zavart, hogy az asztal másik felében ülök, simán elbeszélgetett velem keresztülordibálva a többiek által okozott hangzavaron. Kicsit hiányoltam Michelle-t - éppen egy napja találkoztam vele utoljára, és végre sikerült kicsit jobban megismernem, mint eddig. Segített elcipelni a Guns N' Roses és a Rotten Flames Street Scene-ről szóló plakátjait a Hollowayig, aztán még több sétát sem kímélve a Santa Monicára, az Empire Studiosig. Valahogy akkor beszédesebb kedvében volt, mint általában - mit beszédes, ömlött belőle a szó. Talán be volt állva valamitől, mindenesetre teljesen gátlástalanul elmesélte, hogy mennyire ki van készülve még mindig az apjától - aki egyébként már jócskán benne volt a pornóiparban -, meg hogy összekapott valamin Axllel, de nem tudott rá haragudni, mert ő nem olyan, és fél óra múlva már teljesen rendben voltak. Elmondta, hogy mennyire jófej a dílerje, mert szerzett neki ingyen heroinmintát, és elmondása szerint kurva jó, nekem is ki kellene próbálnom. Jól szórakoztam rajta, még ha nem is tudtam túl sűrűn közbeszólni a szünet nélküli dumálásába. Kicsit hasonlónak éreztem magunkat, és szerettem vele egy társaságban lenni, de őszintén szólva mindannyiunknak külön meglepetés volt, amikor Michelle kisebb-nagyobb szünetek után, mindenféle előrejelzés nélkül megjelent - ez pedig elég nagy ritkaságszámba ment.
- Na, Zoe - szólított meg hirtelen Axl ijesztően közelről, mire ijedten összerezzenve felé kaptam a tekintetem. - A szórólapok.
- Már leszállítottam mindet, mester - vontam fel a szemöldököm elmosolyodva, mire Axl visszavigyorogva megrázta a fejét, és beleivott a kezében pihenő sörösüvegbe.
- Szét kéne őket dobálni - eszmélt a sarokban kuporgó Slash, és a fejét megemelve próbált kipillantani az arcába hulló göndör hajzuhatag mögül. Steven elhallgatva kapkodta a fejét, és bár kifejezetten hangosan, három másodperccel azelőtt mondtuk, hogy a plakátokról van szó, teljesen lemaradt.
- Miket?
- A szórókat - vágtam rá értetlenül, mire Steve megvilágosodott fejjel kapott be a szájába még egy kupac sült krumplit.
- Csináljuk meg most - pattant fel Adriana kissé becsiccsentve a boksz ülésére, mire Slash röhögve megrázta a fejét, a következő pillanatban pedig fájdalmasan eltorzult az arca, amikor Adirana meginogva a hirtelen helyzetváltástól megszédült, és egy pillanat alatt ráesett a mellette terpeszkedő göndörre és Stevenre.
- Aúú, hülye barom - nyögött fel fájdalmasan Slash, Steven meg nevetve segített feltápászkodni a röhögőgörcsöt kapó Adriananak. Nem tudom, addig mennyi vodka-szódát ihatott meg, de volt egy olyan sejtésem, hogy egyébként is hamar beseggel bármilyen alkoholtól. - Törd el a lábam, bazdmeg.
- Bocsi, drága, nem direkt volt - szabadkozott Adriana megbánó hangon, megpróbálva visszafojtani a röhögését, de Slash az engesztelő ölelés ellenére is idegesen az orra elé mormogva öntötte magába a Jim Beames üvegben maradt piát.
- Szerintem meg majd megcsináljuk holnap - vonta meg a vállát Duff, mire a mellettem ülő Axl is rántott egyet a vállán, és "olyan mindegy" fejjel ugrasztotta inkább az asztal szélénél ücsörgő, alacsony csajt egy újabb kör piáért.
- Nem megyünk le inkább a partra? - törte meg a pillanatnyi, üvegkoccanásokkal és kocsmazajjal tarkított csendet Slash, mire felvonva a szemöldököm elröhögtem magam. Bár még Los Angelesen belül voltunk, még így is rohadt távol éreztem magunkat az óceán partjától. - Jó idő lesz éjszaka.

- Nem ma fog esni? - állt meg Steven kezében a kaja, aztán értetlen arccal kapta el a tekintetem. De igen, az elkövetkezendő pár napra esőt mondtak, de őszintén szólva közülünk amúgy is mindenki leszarta.
- Nem, ma jó idő lesz - ismételte magát meggyőzően magabiztosan Slash, aztán kissé felélénkülve saját ötletétől áthajolt az asztalon, hogy kikapja a két üveg whiskyvel érkező, fekete hajú lány kezéből az egyik Jack Daniel's-t, aztán felbontva szinte a felét le is húzta. Adriana szintén baromira belelkesült, Izzy csak megvonta a vállát, Axl meg felém emelte fáradt, közömbös "ez most komoly?" tekintetét, mire hangosan felröhögtem.
- Hé, Zoe! - hallottam a nevem pár méterről arrébb, mire elhallgatva feltérdeltem a boksz ülésére, és Axl vállára támaszkodva a hang tulajdonosát kerestem a szememmel. Axl egy könnyed mozdulattal lesöpörte magáról a kezem, mire majdnem az ölébe estem, de szinte oda sem figyelve a röhögésére próbáltam tájékozódni a cigifüstön és hangzavaron túl, ami körbevette az asztalunkat. Hát nem ment. - Zozee!
- Á - világosodott meg bennem a felismerés a következő kiáltás hallatán, mire felröhögve megráztam a fejem, aztán az asztalra dobtam a fejemen pihenő sapkát, és felállva az ütött-kopott bőrhuzattal bevont ülésre készültem átugrani Axlt és szinte az ölében kuporgó kiscsajt.
- Hová mész? - simította a kezét a lábamra Axl pofátlanul vigyorogva felfelé, mire a másik tornacipőmmel jelzésképpen hasbarúgtam, aztán kiszabadulva kezei közül átugrottam az asztalon, és egy macska gyorsaságával érkeztem a talajra.
- Görbíted magad körül a teret - szóltam vissza elvigyorodva, mire Axl elröhögve magát megrázta a fejét - tekintetem akaratlanul is az üresen hagyott hely mellett ücsörgő Duff szempárjára tévedt, ami értetlenül figyelmen kívül hagyva a többiek hangos ordibálását követte minden mozdulatomat. Egy pillanatra lehervadt a mosoly az arcomról, de a másodperc töredékrésze alatt megrázva magam az egy-két méterrel arrébb várakozó alak felé indultam, és újra önkéntelenül elvigyorodva megálltam előtte. Todd ki sem véve a szájából a cigit, némán vigyorogva fújta a füstöt, aztán szokásához híven pofátlanul végigmért, és szinte zavarbaejtően gyengéden a derekam köré fonta a karjait, hogy köszönésképpen magához ölelhessen. Mindig ezt csinálta - de őszintén szólva nem tudott vele zavarba hozni, még ha ez is volt a célja. Elképesztő, hogy minden nőre úgy tudott rámászni, mintha legalább a szeretője lenne.
- Kislány - köszöntött igazi dohányoshoz méltó, mély hangján, mire csak vigyorogva viszonoztam az ölelését, aztán eltoltam magamtól, mert kezdett túlzásba esni annak az egyetlen ölelésnek a hosszúságával.
- Mi a faszt csinálsz itt? - löktem le magamról végül a karjait felröhögve, mire Todd megrántva a vállát két ujja közé fogta a fogai közé szorított szál cigit, és elfordulva hatalmas füstfelhőt fújt az amúgy is füsttől homályos bár levegőjébe. Hiába volt egy tekintélyes, ugyanakkor félelmetesen pofátlan jelenség, az elmúlt pár napban együtt töltött idő alatt sikerült megtanulnom elviselni a folyamatosan pásztázó tekintetet, a szünet nélküli füstfújást és a fűszagot, ami körülvette őt. Ha máskor, más okból és más helyzetben találkozunk, talán még érdeklődtem is volna felőle - ugyanis kifejezetten jól nézett ki, de így az arca élesen kirajzolódó vonalai, kékes szempárja, és elhanyagolt, szinte fekete, arcába hulló hajtincsei ellenére sem kezdtem volna a vele, a világ minden kincséért sem. Ezt már abban a pillanatban megállapítottam, ahogy megszólalt. Rá kellett jönnöm, hogy nem feküdnék össze mindenkivel, akin bőrdzseki és szakadt farmer van, és éppenséggel jól is néz ki - Todd volt rá az élő példa.
- Hát tudod, most ide jöttem ribancot nézni - vonta meg a vállát ismét, mire elnevettem magam, aztán köhécselni kezdtem a szándékosan arcomba fújt cigifüsttől. Todd némán vigyorogva nézte, ahogy nemes egyszerűséggel kiverem a kezéből a félig elszívott szálat, és elnyomva a tornacipőm orrával odébb rúgom. Azt hiszem, neki is sikerült megszoknia az ilyesfajta megmozdulásaimat.
- Aha.
- Viszont csak egy nap szünetet kaptál, ugye tudod? - kapta el a tekintetem a szemébe lógó hajtincsei mögül kipillantva, mire egy félmosollyal az arcomon összefontam magam előtt a karjaimat. Tisztában voltam vele, hogy kevesebb, mint két nap van hátra a Street Scene-ig és ezzel együtt az első Rotten Flamesszel való fellépésemig, de Todd ott éreztette a felsőbbrendűségét, ahol tudta. - Holnap délre vonszold a csinos kis segged az Empire-be.
- Holnap délre próbáld meg kiszedni a karodból a benne maradt tűket, mert senki sem fog még egyszer összekaparni az út mellől - vágtam rá változatlan mosollyal egy korábbi esetre utalva, mire Todd felröhögve lenézett rám, és elismerően biccentve újabb szál cigit kotort elő a dzsekije zsebéből.
- Úgy érzem, fasza kis basszert találtunk.
- Majd meglátjuk - álltam a tekintetét visszafojtva az arcomra kiülni készülő vigyoromat, aztán pimaszul csillogó szempárjáról elkapva a tekintetem gyorsan körülnéztem a bárban. Nem nőtt sokkal a tömeg, de meglehetősen sokan bezsúfolódtak már a bokszokba, és a bárpult elé - minden tele volt tupírozott hajú, rövidszoknyás lányokkal, szintén hatalmas hajú, csillogó szerkós glam fiúkákkal, de voltak ott már keményebb, belevaló és magabiztos csajok, akik lenéző mosollyal utasították vissza a nyálgépek próbálkozásait, zenész arcok és tekintélyre méltó srácok, akiknek szinte a szemében villant a lázadás. - Na menj, dugj meg valakit, aztán holnap ott legyél.
- Zoe, én nem dugom a lányokat, hanem elszórakoztatom őket - simított végig óvatosan a hajamon fél kezével Todd, aztán megfogva egy tincset gyengén meghúzta, mire megrázva a fejem önkéntelenül is elnevettem magam.
- Nem inkább magadat szórakoztatod el?
- Asszem lépek, mert az a csávó kurvára meggyilkol a szemével - pillantott át a fejem fölött Todd - amit simán megtehetett, mert biztosan volt vagy százkilencven centi -, mire értetlenül összeráncolva a szemöldököm fordultam én is hátra, hogy lássam, kiről beszél. -, és ma nincs nagyon kedvem bunyózni.
- Kiről beszélsz? - fordítottam vissza a tekintetem Todd felé, mire ő egy újabb füstfelhőt pöfékelve valószínűleg az előbb említett csávó tekintetét állta - felvonva a szemöldökét elfojtott egy pofátlan vigyort, aztán felém fordította az arcát.
- Az a szőke, a Rose gyerek mellett - bökött a vállamra mutatva az irányt, mire hátra sem nézve lesütöttem egy másodpercre a tekintetem, aztán kissé idegesen megemeltem a fejem. Nem csodálkoztam, hogy Todd ismeri Axlt, tudtam, hogy játszottak már együtt, és őszintén szólva az Axl jelenséget elég nehéz nem megjegyezni - Duff említése azonban felnyomta bennem a pumpát. Ezekkel a lesújtó, kissé féltékeny nézéseivel az őrületbe tud kergetni, és ezt pontosan tudja - valahogy mindig olyan érzésem támad tőle, mintha nem bízna meg bennem.
- Hagyjad - vontam meg a vállam felpillantva Todd fekete hajtincsei mögött rejtőző, szürkéskék szempárjába, mire ő egy nyertes vigyorral a fején magához rántott, és búcsúzásképpen magához szorítva a derekamnál fogva nyomott a nyakamra egy gyengéd csókot. Röhögve hagyta, hogy egy másodperc múlva ellökjem magamtól, aztán elugorva a rúgásra lendülő lábam elől utoljára intett egyet, és egy pillanat múlva már el is tűnt egy szőke hajú lányokból álló rengetegben. Halkan nevetve megráztam a fejem, aztán visszalépkedve az asztalunkhoz újra bekapcsolódtam ezúttal Axl sztorijába, és átmászva rajta ismét betornásztam magam Duff mellé.
- Ez melyik faszi volt? - fordult felém Slash figyelmen kívül hagyva a mellette röhögő Stevent és Adrianat, és miközben Axl teljesen komoly arccal adott elő egy történetet valami meghatározhatatlan nemű új pultosról az Abbyben, ő az én válaszomat várta. Röhögve áthajoltam az asztalon, és egy gyors mozdulattal kisöpörtem Slash arcából a rengeteg elé lógó hajtincset, ha már ő nem tette meg.
- Todd.
- Az a balfasz, de jó arc, nem?
- De - vágta rá Duff, mielőtt szólásra nyithattam volna a számat, mire felé kaptam a tekintetem. Mosolygós, de annál hűvösebb tekintettel bámult rám, és Slash felé sem nézve oldalra döntötte a fejét. Egy másodpercig csak értetlenül álltam a tekintetét - fogalmam sem volt, mi ütött belé. - Jó arc.
- Kurva jó arc - vontam fel a szemöldököm állva Duff kemény tekintetét, és szemrebbenés nélkül bámulva sötétté váló szempárját próbáltam kifürkészni belőle valami érzelmet - nem jártam túl sok sikerrel. Duff továbbra is mosolygott, de abban a pillanatban a hideg is kirázott ettől a mosolytól, olyan fagyos volt. Nem értettem, mi pontosan a problémája - láttam már féltékenynek, de amúgy sem ez a csendesen gyilkolós, bosszúállós féltékenység volt rá jellemző. Nem kicsit felhúzta az agyam, pedig szinte jobban ismer, mint akárki - egészen biztosan tudta, hogy megbízhat bennem, és hogy utálom, ha ezt csinálja, azonban ennek ellenére is megborzongtam a pillanatnyi viselkedésétől. Talán az volt a célja, hogy szíven szúrjon a tekintetével - ez valamilyen módon sikerült is neki. Megforgatva a szemem elfordítottam a fejem, és bár éreztem, hogy még bámul, nem voltam képes újra felé fordítani a tekintetem. Egy hajtásra megittam a poharamban maradt összes, színtiszta vodkát, és a torkomat égető érzéstől fintorogva megállapítottam, hogy utálom Duffot, amiért egy pillantásával képes elcseszni a kedvem. Senki más nem volt erre képes.
- Most megyünk a partra vagy nem? - csúszott ki egy türelmetlen kiáltás a whiskys üveggel a kezében kuporgó Slash száján, mire Axl oda sem figyelve befejezte az elkezdett mondatot, aztán az azt követő hatalmas röhögéstől kísérve a mellette vedelő lány combjára csapott, mire az felnevetve felpattant. Axl elérve a célját vigyorogva feltápászkodott az asztal mellől, és átkarolva az alacsony, fekete hajú lányt felkapta az asztalon hagyott sörösüvegét.
- Na menjünk arra a kibaszott partra.
- Ezazzz - szólalt meg Adriana egy nyolcéves kisgyerek lelkesedésével, mire akaratlanul is kitört belőlem a röhögés. Csak mert Duff pillanatnyilag hisztis kedvében van, nem muszáj szarul éreznem magam. Kicsusszanva az asztal mellől hagytam, hogy a borosüveget szorongató Adriana a nyakamba karolva némi támogatást szerezzen, aztán nevetve elfogadtam tőle a felém nyújtott üveget, és beleittam. - Te Zoe, keressünk már neked gyorsan valami cuki pasit.
- Nem kell, kösz - nyomtam a kezébe az üresedő üveget vigyorogva, Adriana viszont elhatározta, hogy én most viszek magammal egy pasit a partra, mert az annyira romantikus. - Adriana, állj le.
- Jó, de nézd azt még - győzködött egy újabb "cuki pasi" felé fordítva a vállamnál fogva, miközben mögöttünk a többiek megpróbálták összeönteni az összes maradék piát egy üvegbe, mert Izzy mindet meg akarta inni. A szememet forgatva megráztam a fejem, és belekarolva Adrianaba visszahúztam az asztalunkhoz, mert úgy éreztem, részegen kezelhetetlenebb, mint amikor csak simán be van golyózva.
- Ne, ne, azt ne öntsd bele, azt megiszom! - kapott egy kristálypohár után Slash, aminek a maradék tartalmát Axl épp készült beleöntetni a kutyulékos üvegbe, aztán ahogy a bongyor megszerezte, félve, hogy elveszik tőle, gyorsan meg is itta.
- Itt még van bor - ajánlotta fel Adriana a kezében lévő üveget.
- Jöhet - bólintott Izzy haláli komolysággal, a következő pillanatban pedig összeráncolva a szemöldökét, hitetlenül fordult újra Adriana felé - ő ugyanis úgy döntött, hogy nem éri meg a fáradtságot az üveg kézből kézbe való átadása, inkább hozzávágta Izzyhez. Nem borult ki a tartalma, és csontja sem tört Izzynek, de azért nem hagyhattam röhögés nélkül. - Te teljesen hülye vagy?
- Add már - kapta ki a kezéből Steve a maradék bort, aztán lepasszolta Axlnek, aki gyors mozdulattal beleöntötte az addig összegyűlt, majdnem fél üvegnyi keverékbe. Befogva a tetejét gyorsan összerázta, aztán Izzy kezébe nyomva valószínűleg le is dobott a válláról minden felelősséget, ami Izzy feltehetőleg bekövetkező rosszulléte miatt problémát jelenthet. Igazából szerintem mind kíváncsiak voltunk rá, hogy bírni fogja-e, vagy hogy milyen az íze.
- Nehogy már megidd - szóltam rá az üveget megmarkoló Izzyre röhögve, mire az izgatottan figyelő Slash felém fordulva megvonta a vállát. Őt nem igazán érdekelhette Izzy egészségügyi állapota.
- Miért? A gyomrában úgyis összekeveredne, ha külön inná.
- Te tök hülye vagy - intettem le a göndör hajút, Izzy viszont neki igazat adva, bólogatva emelte a levegőbe a mutatóujját, aztán minden előkészület nélkül a szájához emelte az üveget, és valószínűleg visszatartva a lélegzetét egy nagy kortyot ivott a benne lötyögő, nem túl biztató színű és állagú valamibe. Volt benne vodka, whisky, egy kis sör, egy jó adag bor, és talán egy kis rum is.
- Fúj - fűzte hozzá egyszerűen a mellettem ácsorgó Adriana, miközben Izzy két kortynál többet nem bírva az asztal alá köpte az ezek szerint borzalmasra sikerült katyvaszt, a többiek meg hatalmas röhögésben törtek ki. Rossz volt nézni. Nem értem, Marc hogy volt képes erről is képet csinálni.
- Majd később megiszom - jelent meg az asztal fölött Izzy halálsápadtá vált, undorodva fintorgó feje, mire röhögve megrázva a fejem követtem az ajtó felé meglóduló srácokat. Axl legelöl átkarolva a barátnője vállát kilökte a Rainbow ajtaját, a mögötte lépkedő Duff pedig megfogva azt, előreengedett engem. Egy másodpercre pillantottam csak az arcára, de nem rám nézett - a mögöttem megbotló Slasht röhögte ki éppen, aki egy ideig a kezében tartott üvegből kiömlő whiskyért sírt. Adriana hangosan nevetve próbálta megtudakolni Izzytől, hogy mégis milyen íze volt a löttynek, mire Izzy először némán, zsebre tett kézzel lépkedve mellette maga elé meredt, aztán az utcára kiérve illedelmesen arrébb ment pár méterrel, és választ adva Adriana kérdésére kidobta a taccsot az épület fala mellett. Nem lepődtem meg.
- Telefonálok egyet - vetette oda felénk Duff, aztán zsebre vágva a kezét sietős léptekkel elindult a legközelebbi telefonfülke felé. Talán ha akkor megtöröm a jeget, és feloldom a feszültséget egy szimpla vállrántással, nem lesz belőle ekkora szar. De egyszerűen egy óriási hülyeségnek tartottam Duff egész "figyelembe sem veszlek" hisztériáját. Ezt mind azért, mert fél percet beszéltem a sráccal, akivel amúgy egy bandában játszom? Tényleg fogalmam sem volt, mi az isten lelte őt - sosem volt még ilyen.
- Jól vagy, haver? - állt meg Izzy mellett röhögve Slash, mire visszafojtott vigyorral megrázva a fejem én is a falon megtámaszkodó Izzy mellé lépkedtem.
- Hozzak vizet? - kérdeztem segítőkészen, mire Izzy tömören megrázta a fejét, és óvatosan felegyenesedve megtörölte a száját a kézfejével. Ez az egész például egy tök átlagos eset volt náluk.
- Szerintem esni fog - szólalt meg mellettünk a járdán Steven fejét az éjszakai égbolt felé fordítva, mire Slashsel egyszerre követtük a példáját, és hátradöntve a fejünket a csillagokat takaró sűrű, sötét felhőket kezdtük fürkészni. Nem mintha ez visszatartott volna minket bármitől is.
- Dehogy fog - jelentette ki Slash még mindig az eget bámulva, mire elröhögtem magam. Példamutató a kitartása.
- Nem látod azokat a baszott nagy esőfelhőket?
- Azok jó felhők - vonta meg a vállát Slash, aztán hangos nevetésem hallatán ő is felröhögött, és a vállamat átkarolva mutogatta, hogy nézzem, tökre jól látszanak a csillagok, úgyhogy nem lesz eső. Nem próbáltam meg benne logikát keresni, de amúgy is csak az érdekelt, hogy megint túléljem valahogyan az előre is kicsapongónak látszó éjszakát.

Mereven kibámulva az ócska kombi ablakán a mellettem ülő Slash vállára hajtottam a fejem, miközben ő épp azon volt, hogy telefüstölje a kocsit a füves cigijével. Helyhiány miatt Adrianaval együtt a csomagtartóba kényszerültünk, amíg elöl a többiek hangosan röhögve és üvöltözve próbálták túlharsogni a rádióból szóló Aerosmith-t. Duff a telefonálás után két csajjal tért vissza - ők nem azok a fajta táncoslányok voltak, akikhez egyébként Adriana vagy Desi is tartozott. Ezek a csajok első ránézésre is enyhén szólva könnyűvérű, a zene iránt abszolút érdektelen, műbőrdzsekis, mentolos cigit szívó, egyértelműen egy kis szórakozásra utazó groupie-k voltak. Kezdtem értékelni a Guns táncoslányainak jelenlétét, akik ezekhez a csajokhoz képest feltűnően imádták a srácokat, még jobban a zenéjüket, és legfőképpen imádták, amit csináltak. Ez a két lány még groupie-nak sem volt teljesen mondható - a groupie-k általában a bandán túl a zenéért is odavannak, itt viszont erről szó sem volt. Elég felszínes ismertség lehetett köztük és a banda között, mert a visító vihogáson és a pofátlan beszólások néma tűrésén kívül nagyon mást nem csináltak. Már amennyit hallottam belőle - ugyanis mint mondtam, hátul terpeszkedtem a kifejezetten tágas csomagtartóban a folyamatosan dumáló Adrianaval, és a csendben füstöt fújó, néha fel-felröhögő Slashsel. Az elöl ülőkből semmit sem láttam, de épp elég volt, amit hallottam - Linda és Claire, a két marha keménynek látszó csajszi alig győzték hárítani Steve folyamatos nyomulását, és Axl néha-néha felhangzó, ütős beszólásait. Kicsit sajnáltam, hogy a fekete hajú lány - ha jól hallottam, Barbie-nak hívják - és Marc is lelépett, mert ezerszer jobban értékeltem az ő társaságukat, mint ezekét. Az a ribanc Linda meg elég csúnyán rámászott Duffra, és ezt úgy mondom, hogy nem is láttam, mit csinálnak.
- Aúú, bazdmeg - kiáltott fel fájdalmasan Slash az úton lévő hatalmas kátyú miatt, ami dobott egy erőset Claire ócska kombiján, és amibe Izzy természetesen lassítás nélkül hajtott bele - magamban azért megfogadtam, hogy soha többé nem ülök olyan kocsiba, aminek Izzy ül a volánja mögött. Felröhögve Slash válogatott káromkodásai hallatán elfogadtam a felém nyújtott spanglit, és egy pillanatra lehunyva a szememet óriásit szívtam belőle. Igyekeztem nem figyelembe venni az elölről hallatszó beszélgetést, és Adriana dumájára koncentrálni, de elég nehéz volt úgy, hogy Linda, Claire és Duff szó szerint húsz centire ültek tőlem.
- Bocs - kiáltott hátra Izzy mellékesen - hallani lehetett a hangján, hogy alig bírja visszatartani a röhögését. - Mindjárt ott vagyunk.
- Miért megyünk egyáltalán a partra? - morogta maga elé Slash fáradtan nyavalyogva, mire hitetlenül összeráncolva a szemöldököm felemeltem a fejemet a válláról, és egy pillanatig rezzenéstelen arccal bámultam rá. - Mi van?
- Kurvára te akartál ide jönni, úgyhogy fogd be.
- Rohadtul nem figyeltek arra, amit mondok, igaz? - állt meg a történetmesélésben Adriana kissé felháborodva, mire válasz nélkül visszaejtettem a fejem Slash vállára, ő meg visszavéve tőlem a jointot rezzenéstelen arccal Adrianara emelte a tekintetét.
- Nem.
Kicsit álmosan elröhögve magam tovább tűrtem a nyilván szarul megcsinált úton való rázkódást, Adriana meg megsértődve összefonta maga előtt a karjait, és fekvőhelyzetbe lecsúszva meg sem szólalt az út további részében - meglepő volt a csend ott hátul. Nem úgy az elöl ülőknél. Duff nevetése minden egyes alkalommal mintha késként hasított volna a fülembe, és bár tudtam, hogy ez valamiféle piti bosszú lehet, némán szánalmasnak könyveltem el magamban a dolgot. Hát ez nem valami duffos.
- Itt fordulj le - hallatszott Linda idegtépő vihogásán túl Axl Izzynek szánt instrukciója, mire Izzy lelassítva balra kanyarodott, pár tíz méter után pedig teljesen megállva leállította a motort. Adriana újra belelkesülve feltérdelt, hogy az ablakon kinézve lássa az óceánt. És tényleg a parton voltunk.
- És most?
- Most - szólalt meg Axl az anyósülésen, és szinte láttam lelki szemeim előtt, ahogy szokásosan kajánul elvigyorodik, és felvonva a szemöldökét egy pillanat alatt eldönti a sorsunkat. - Fürdünk.
- Igen, igen! - Adriana szinte sikított gyermekien lelkesedő ugrálása mellé, aztán meg sem várva, hogy rendesen kinyissák nekünk a csomagtartó ajtaját, szimplán addig feszegette, amíg ki nem tudta rúgni a lábával. Miközben boldogan kiáltozva kipattant a kocsiból, és eszeveszetten szökdécselni kezdett a part felé, Slash fáradtan felröhögve az enyémnek támasztotta a fejét, és utoljára a kezembe nyomta a vészesen fogyó füves cigit.
- Te nem vagy álmos?
- Most szívtál el egy kiló füvet - nevettem el magam figyelmen kívül hagyva az elölről érkező vidám ordibálásokat és ajtócsapkodásokat, aztán mélyet szívtam a cigiből, és letüdőzve a füstjét hagytam, hogy újra átjárjon a nyugodtság. Nem akartam hagyni, hogy holmi cafkák, mint ez a Linda meg Claire, felbasszák az agyam. - Úgyhogy pörögj fel, és húzzunk a tízfokos vízbe fürdeni.
- Jaj, ne már - nyögött fel fájdalmasan Slash a jéghideg víz említésétől, mire felröhögve kimásztam mellőle, és egy gyors mozdulattal a part kicsi kövekkel tarkított homokjára ugrottam. Adriana már a vízben dobálta magát boldog kisgyerek módjára, aztán hagyta az éppen megérkező Axlnek, hogy felkapja, és megpörgesse a levegőben. Akaratlanul is a dzsekijét földre dobó Duffra tévedt a tekintetem, aki egyetlen pillantásra sem méltatva mondhatott éppen valami kurva vicceset, mert Linda idegtépően vékony vihogása még a dobhártyámat is átszakította. Egy pillanatra elkomoruló arccal összehúztam a bőrdzsekimet az óceán felől süvítő, jeges párát hozó szél miatt, aztán önkéntelenül is elvigyorodva a hirtelen mellettem termő Slash kiáltására ellenkezés nélkül hagytam, hogy egy könnyed mozdulattal a vállára dobjon, és eszeveszett gyorsasággal a többiek felé vegye az irányt. Hangosan felnevetve rácsaptam egyet a hátára, mire kissé lelassított, de ez sem segített a hirtelen fejembe tóduló vér miatti szédülésen.
- Ez kurva hideg - hallatszott közelebbről Steven egyértelmű megállapítása, mire megpróbáltam feltornázva magam Slash háta mögül a víz felé pillantani, de a göndör nem hagyta - dobott egyet rajtam, mire fájdalmasan felröhögve vágtam egy újabbat a hátára.
- Cseszd meg!
- Most fürdünk - jelentette ki gyorsabb tempóra kapcsolva, mire hirtelen megrémülve próbáltam kiszabadulni a szorításából. Nem tudtam, milyen idegállapotban van éppen, de sejtettem, hogy cipőstül és ruhástul tervez behajítani engem a jéghideg óceána, ez pedig kicsit sem volt biztató gondolat.
- Na, azt próbáld meg!
- Próbálj megállítani - röhögött fel szorosabban átölelve a derekamat, mire minden erőmet összeszedve egyenesbe húztam magam, és bár Slash ezerszer erősebbnek tűnt nálam, egy pillanat alatt sikerült a nyakánál fogva magammal rántani, egyenesen a földre. Kifejezetten fájdalmas volt az esés - nem hittem, hogy a nedves homok ilyen kemény. - Mi a...
- Szállj le rólam - nevettem megállíthatatlanul, mire a göndör hajtincsei mögül fájdalmas arccal kipislogó Slash elengedte a derekamat, és röhögve arrébb ugrott a rúgásra lendülő lábam elől. Izzy rajtunk röhögve átlépett a fejem fölött, aztán eldobta a cigijéből maradt kis csikket, és villámgyorsasággal ledobálta a ruháit a homokba. A víz felé fordulva ülésbe tornásztam magam, és egy rövid ideig a többieken mosolyogva figyeltem őket. Adriana a nagy sietségben a nadrágján és a cipőjén kívül semmit nem vett le magáról, úgyhogy jéghideg víztől átitatott cuccokban, visítozva ugrált az egyetlen alsóban virító Axl karjai elől. Claire-ről már valahogy lekerült minden ruha egyetlen bugyin kívül, ezért Steven inkább figyelembe sem véve a hideg vizet egyértelműen rátapadt. Linda még valamivel félénkebben magán hagyott egy melltartót is, de természetesen ez nem állította meg a ribanckodásban - a ruháit a homokba ledobáló Duff felé biccentgetett, meg kacsingatott, csak hogy siettesse. Kissé lehervadt az arcomról a vigyor, és bár kifejezetten vicces volt a víz felé szaladó Slash látványa, aki futás közben próbálta meg lerúgdalni magáról a farmerjét, egy pillanat múlva megint Duffra tévedt a tekintetem, aki feltűnően jó kedvében volt a nem kevés mennyiségben elfogyasztott bortól és fűtől.
- Gyere, Zoe - kiáltott felém hátrafordulva Izzy egy félmosollyal az arcán, mire elvigyorodva bólintottam, és ledobtam magam mellé a homokba a bőrdzsekimet. Akármennyire is el akartam engedni magam, valahogy nem sikerült. Talán kevés volt a cucc.
- Hol a pia? - ordítottam még gyorsan Izzy után, mire ő szinte hátra sem nézve az egy kupacba lehajított cuccai felé legyintett, a következő pillanatban pedig hatalmasat ugrott a jéghideg víz hirtelen érintésétől. Elnevetve magam feltápászodtam, és négykézlábra ereszkedve kotorásztam pár bőrdzseki meg farmer között egy valamirevaló, még nem teljesen kiürült üveget keresve. Találtam egy félig üres Nigtraint, aztán rá sem hederítve a múltkori képszakadásos dolog gondolatára egy gyors mozdulattal lecsavartam a borosüveg tetejét, és egy hatalmasat húztam belőle. Annak ellenére, hogy elvileg bor volt, szinte égette a nyelvemet és a torkomat - viszont pár másodperc múlva egyértelműen éreztem valami hatást. Ez a bor való az igazán kiadós beseggelésekhez.
Újra feltápászkodva a földről kibújtam a tornacipőimből, aztán lerugdostam magamról a farmersortomat, és lehajítottam Izzy cuccai mellé a felsőmmel együtt. Slash idióta integetésére elvigyorodva futásnak eredtem, aztán kisöpörve az arcom elől a szél által odafújt, kócos hajtincseimet lelassítottam, még mielőtt a vízbe tettem volna egy lábujjamat is. Pár méterrel arrébb Adriana már Axl nyakában ült, és egetrengető sikoltások kíséretében fröcskölt le mindenkit, aki a közelébe került - az áldozatok főleg Claire meg Steve voltak.
- Gyere már - sürgetett Slash felém rúgva egy kevés vizet, mire automatikusan arrébb ugrottam, de még így is nekem csapódott pár dermesztően hideg vízcsepp. Mintha tűkkel szúrkálták volna a bőrömet.
- Azt a kurva, ez rohadt hideg!
- Dehogyis, csak úgy érzed.
- Ha úgy érzem, akkor nyilván hideg - röhögtem el magam megborzongva a nyílt víz felől süvítő széltől, ami még Adriana sikítását és Linda idegesítő vihogását is túlharsogta. Egyértelműen vihar közeledett, de ez a tény látszólag egyikünket sem zavarta. Slash röhögött rajtam még egy kicsit, aztán megelégelve a parton való gyáva ácsorgásomat rántott egyet a vállán, és hihetetlen gyorsan meglendülve felém egy pillanat alatt elkapta a derekamat. Még ellenkezni sem volt időm. - Ne, ne, ne, légyszi, kicseszett hideg!
- Nem is, te hülye - röhögte el magát rémült tekintetem láttán, aztán mikor a nyakába kapaszkodva megpróbáltam távolabb kerülni az egyre közeledő, fagyosan sötétlő víz elől, egyszerűen meglendített, és egy könnyed mozdulattal a derékig érő vízbe hajított. Még utoljára hallattam egy éles sikítást, aztán hatalmas csobbanással a vízbe érkeztem - törhetetlen vigyorgásom miatt szinte azonnal éreztem a nyelvemen a sós víz ízét, ami engem körülölelve egy pillanat alatt lefagyasztotta minden testrészemet dermesztő hidegségével. Az arcomat csiklandozó hajamat hátrasimítva rúgtam fel magam a homokról a víz felszínére, aztán egész testemben remegve a jéghideg víztől akaratlanul is elröhögtem magam. Nem tudtam, a többiek hogy szokták meg pár pillanat alatt a vizet - én épp az előbb kaptam tőle majdnem-inkfartust. Slash nevetve nézte, ahogy magam előtt összefonva a karjaimat vacogok, aztán felém lépve a vállamért nyúlt, és magához ölelve próbált kicsit felmelegíteni. Eszelősen festhettem vizes hajjal az arcomban, és remegő hanggal röhögve, mint valami hülyegyerek.
- Bocs, de magadtól soha nem ugrottál volna.
- Nem mondod, ez majdnem jég - halkult vigyorgássá a nevetésem, aztán viszonozva Slash szoros ölelését a nyaka köré fontam a karom, és kicsit gyerekes bosszúból, mindenesetre gonoszul kihasználva a helyzetet gondoltam egyet, és magammal rántva őt újra beborultam a vízbe. Persze meg akart ölni, miután a felszínre verekedte magát, de nem sokat látott az arcát takró vizes hajzuhatagtól, úgyhogy volt egy kisebb előnyöm. Bár szó szerint szétfagytam, és a sötétben világító egyetlen dolog a hold és a fényét visszaverő fehér homok volt, sehol sem éreztem már az előbbi feszültséget - ahogy egyébként a többiek sem. Steve éppen Claire behódításán volt, úgyhogy kifejezetten idegesítette, ha megpróbáltuk a víz alá rántani, de viccesnek vicces volt; Duffot már sikerült figyelmen kívül hagynom, de Linda éles egérhangja azért még meg-megütötte a fülemet; Adrianat látszólag nem igazán izgatta Steven, szimplán folytatta tovább a sikoltozást, ami csak tovább biztatta Axlt a dobálására. A vörös aztán úgy döntött, előttem is megjelenik a semmiből, és a nyakába véve a vízbe borít, de ebből csak annyi lett, hogy Adriana felkönyörögte magát Izzy nyakába, és velünk harcba szállva belekezdett egy idióta, ki-esik-előbb-a-vízbe játékba. Nem mintha olyan fontos lenne, de valahogy már négy másodperc után sikerült lelöknöm őt Izzyről. Ennyit erről.
- Adriana drágám, ez neked kurvára nem megy - közölte vele Izzy áthárítva rá minden felelősséget, mire Axl felröhögve elengedte a fél kezemet, hogy lepacsizhassak vele, Adriana meg elszánt arccal megjelenve a víz felszínén újra megtámaszkodott Izzy vállán, hogy felülhessen a nyakába. Brutál hiperaktív lett részegen.
- Ez nem ért, még egyszer.
És ez így ment újra és újra, Adriana egyik esése követte a másikat, a végére Axl pedig valamiért kezelhetetlen állapotba került, és kisebb röhögőgörcsöt kapott - velem együtt. Izzy meg vállat vonva egyezett bele mindig Adriana újabb próbálkozásaiba. Nem könnyen adta fel a csaj, azonban egy idő után már magamtól estem a vízbe - a Nightrain is erősen hatott már, és erővel sem bírtam a megállíthatatlan röhögést, úgyhogy hagytam, hogy Axl felhúzzon a víz alól, aztán a combom és a derekam alá nyúlva megemeljen, és elinduljon velem a part felé. Fogalmam sem volt, mennyi ideje lehetünk a vízben, biztosan szét voltam fagyva, de ebből szinte semmit sem érzékeltem, ráadásul minden erőm elhagyott, és egészen konkrétan egy másodpercre nem tudtam abbahagyni a röhögést. Megkapaszkodtam Axl nyakában, és a vállára hajtva a fejem elgyengülve nevettem, mint valami idióta - bár már arra sem emlékeztem, mi az okom rá.
- Nem fázol?
- Nem, meleg vagy - vágtam rá elnehezülő szempillákkal, mire Axl hangosan felröhögött, és engedve a szorításomon óvatosan a homokra tett. Ott kiterülve már mintha kicsit éreztem volna a repesztően süvítő szél fagyos érintését, és mivel a jéghideg, vizes hajam is rátapadt a vállamra, hirtelen megborzongtam.
- Duff, gyertek ki, esni fog! - ordított egyet Axl a még mindig hangosan viháncoló srácok felé, mire én is odakaptam a fejem. Kicsit homályosan láttam, de mintha Duff tekintete egy másodperc töredékrészéig találkozott volna az enyémmel - egy pillanat múlva azonban a mellette nevetgélő Lindát magához húzva a derekánál fogva elkapta a fejét, és intett egyet Axl felé beleegyezésképpen. Axl lehajolva hozzám a hátamra dobott egy bőrdzsekit, mire felé emelve a tekintetem a szemébe bámultam. Még így is rohadt jól nézett ki, vizes hajjal és teljesen átfagyva a hideg széltől. Szemei kék csillogását még a sötétben is tisztán láttam, és bár valószínűleg a bor szólt belőlem, legszívesebben végigsimítottam volna arca élesen kirajzolódó vonalain. Teljesen elmerültem a látványában - kicsit furán hathatott, mert miután Axl elkapta a tekintetem, újra elnevette magát. - Hozok pokrócot vagy valami szart a kocsiból.
- Inkább bort hozzál - közöltem megemelve a fejem, mire röhögve megrázta a fejét, aztán felkapva a földön heverő farmerjét gyorsan belebújt, és otthagyva engem elindult Claire feljebb parkoló kocsija felé. Ismét megborzongva a felerősödő széltől ülő helyzetbe nyomtam magam, és felhúzva a térdeimet összehúztam magamon a hátamon lógó bőrdzsekit. Nem az enyém volt, de pont elég nagy volt ahhoz, hogy ne fagyjak meg - az arcom elé húzva a dzseki ujját azonnal megcsapott az illata, mire elfintorodva lelöktem magamról. Duffé volt. El-elhomályosuló látással figyeltem, ahogy Slash kivágtat a vízből Adrianaval a nyakában, őket követve Izzy felkapta a parton heverő farmerjét, és rögtön kikapott a zsebéből egy szál cigit, hogy rágyújthasson. Steven kissé elmerült Claire szájában, úgyhogy figyelmen kívül hagyva az egyre erősödő hullámokat maradt a vízben. Átkarolva a combomat megtámasztottam az államat a térdeimen, aztán önkéntelenül is Duff felé fordítottam a fejem - aki mellesleg éppen Lindával a karjaiban perdült ki a partra. Ugyanott éreztem magam, ahol fél, vagy talán két órája - nem tudtam pontosan megmondani - voltam. Lehajtottam a fejem a karomra, aztán azzal a lendülettel fel is kaptam - egy pokróc esett a hátamra, újra megvédve a hasogatóan hideg széltől. Axl lehajolva nyomott egy gyors csókot a nyakamra, mire elvigyorodva néztem, ahogy továbbsétálva beszól valamit szerencsétlen Slashnek és Adriananak - utóbbi épp egy pillanattal azelőtt próbált meg leszállni a göndör nyakából, de csak egy hatalmas esés lett a vége. Felnevetve néztem Slash fájdalmas fetrengését, aztán egy csapásra elhallgatva fordultam a mellettem elrohanó Duff és a karjaiban hangosan vihogó Linda után. Duff lelassítva Claire kombija mellett önfeledt vigyorral az arcán feltépte az ajtaját, ami mögött egy másodperc múlva mindketten eltűntek. Észrevétlenül megrázva a fejem fordítottam vissza a tekintetem az óceán felé, aztán rémülten összerezzentem Izzy ijesztő közelségből bámuló szempárjai láttán. Izzy engem megmosolyogva nyomott egy szál cigit a kezembe, aztán szorosan letelepedve mellém ő is küldött egy pillantást a pár méterrel arrébb parkoló kocsi felé - aminek egyébként meglepően pocsék volt a hangszigetelése.
- Ne vedd magadra - törte meg az egyéb zajokkal tarkított csendet, mire oldalra fordítva a fejem fújtam egy füstfelhőt - az egyre erősödő szél szinte azonnal el is oszlatta a levegőben. - Ritka idióta, ha be van kokózva.
- Nem zavar - rántottam egyet a vállamon közömbösen, mire Izzy kifejezéstelen, mégis mindentudó arccal kapta el a tekintetem. Önkéntelenül is mosoly szökött a számra, pedig elég bizonytalan és zavart voltam abban a pillanatban - egyrészt meglepett, hogy a kokainról is szó esett, másrészt pedig azt sem tudtam hirtelen, mégis mit érzek pontosan. Nem voltam féltékeny, nem voltam szomorú, de még csak dühös sem voltam. Kicsit számomra is kezdett furán kijönni a helyzet, mert tiszta hülyének éreztem magam. - Nem vagyunk házasok. Még csak nem is járunk, vagy valami.
- Ja. Adriana sem jár Steve-vel - intett a továbbra is a vízben smároló párocska és a parton füstöt fújva, meglepően csendben bámészkodó, egy kupac ruhával betakart lány felé. Adrianara emelve a tekintetem leütöttem a cigim végéről a hamut a hideg homokba, aztán felvonva a szemöldököm vártam, hogy lép-e egyáltalán Steven és Claire láttán, de semmit nem csinált - úgy tűnt, mintha az óceánt bámulná, miközben néha el-elmosolyodott a mellette baromkodó Slash ás Axl beszólásain, de látszott, hogy egyszer-egyszer küld egy pillantást Steve felé elkomoruló arccal, aztán fúj egy hatalmas füstfelhőt, és kezdődik elölről. Se veled, se nélküled. - És most nézz rájuk.
- Mi a picsa van velük? - kérdeztem továbbra is értetlenül bámulva a keserűen hallgató Adrianat, mire Izzy elröhögte magát. Visszafordítva felé a tekintetem én is elmosolyodtam, aztán állva az elcsendesülő Izzy vigyorgós tekintetét beleszívtam az ujjaim között pihenő cigibe. - Mi csak szórakozunk, tudod.
- Ja, hát szórakozni azt szabad - röhögött fel újra "már mindent értek" hangsúllyal, én meg megpróbálva figyelmen kívül hagyni a kocsi felől szűrődő, kifejezetten zavaró hangokat észrevétlenül megráztam a fejem, és halk dúdolásba kezdtem. Nem használt sokat, de kicsit segített. - Mi mind szórakozunk.
- Ja, tudom - nevettem fel én is a fekete óceán felé pillantva, aminek erősen emelkedő hullámjain meg-megtört a holdfény - egészen szép látvány volt, annak ellenére, hogy szinte alig láttam valamit. Éreztem, hogy kezd kiszállni belőlem a bor hatása, de annyira nem bántam. Kivételesen úgy éreztem, mára elég volt.
Gyanúsan felkapva a fejem a mögöttünk hallatszó ajtónyitódásra egy gyors pillantást vetettem a dolgát végzett Linda felé, aki idegesítően vigyorogva igazgatta a felsőjét, és szó nélkül úgy döntött, hogy Adrianaék társaságához csatlakozik - Duffra rá sem néztem, de most az egyszer nem is éreztem rá késztetést.
- Hát ez gyors menet volt - jegyeztem meg halkan visszafordulva, mire Izzy hangosan felröhögött, én meg visszafojtva egy vigyort fújtam tovább a füstöt. Vizes alsóneműben és egy szál pokrócban, minden egyéb ruha híján komolyan kezdtem fázni - Izzy is észrevehette, hogy vacogok, mert felkapva maga mellől egy bőrdzsekit a hátamra terítette, aztán magunkra dobva a pokrócot közelebb húzódott. Hihetetlen nyugodtság telepedett a partra, legalábbis én úgy éreztem - Steven és Claire hirtelen eltűntek a szemünk elől, és bár gyanítom, hová tűntek, annyira nem is voltam rá kíváncsi; a pár méterrel arrébb füstölgő kisebb csoportosulásból meg néha kihallatszott Axl mély hangja, vagy Slash idióta hanglejtése, Adriana pedig néha elkerekedett szemekkel, segítségkérően pillantott felém, amikor Linda benyögött egy-egy baromságot. Felnevetve megráztam a fejem, aztán odatátogva felé, hogy "így jártál" figyeltem, ahogy Slash tovább fokozva a helyzetet cinkelni kezdi szegény, szerencsétlen Lindát.
Oldalra kaptam a fejem, ahogy Izzy gondolt egyet, és hanyatt dőlve a pokrócon folytatta tovább a pöfékelést - rólam is lerántotta ezzel a pokrócot, de nem zavarta különösebben, úgyhogy megvonva a vállam követtem a példáját, és mellédőltem a homokba. Tudtam, hogy tele lesz a hajam idegesítő homokszemcsékkel, de ilyenkor ez persze nem nagyon érdekel.
- Pedig Lindát én stoppoltam le - szólalt meg mellettem Izzy megtörve a csendet, mire elnevetve magam felé fordítottam az arcom.
- Szerintem nem maradtál ki semmi jóból.
- Nem, ő maradt ki a jóból - vágta rá Izzy sokat sejtetően, mire ismét felröhögtem, és elnyomva magam mellett a cigicsikket a homokban visszafordítottam a tekintetem Izzy felé. Felvonva a szemöldököm felkönyököltem, aztán megvártam, hogy felém forduljon, és a szemébe nézhessek. Pár fekete hajtincs a szemébe lógott, de még így is láttam azt a gunyorosan csillanó tekintetet felém villanni.
- Ne legyen nagy arcod.
- Figyelj, van mire - jelentette ki haláli komolysággal, mire elfojtottam a kitörni készülő röhögésemet, és visszaejtettem a fejem a homokba. Most Izzy könyökölt fel mellettem felvont szemöldökkel, és figyelte egy darabig, ahogy kevés sikerrel megpróbálom elfojtani a nevetésemet. - Mi van?
- Nagy az arcod - közöltem vele halkan felnevetve, mire ő is elvigyorodott, aztán lassan megrázva a fejét elnyomta maga mellett a fogyóban lévő cigijét, és hirtelen közelebb hajolt hozzám. Kicsit meglepődve húzódtam arrébb, de fél karommal szinte automatikusan öleltem át a nyakát. Ugyanolyan mosolygást tudtam kiolvasni csak a szeméből, mint ami az én arcomon is ült. - Mit művelsz?
Izzy válasz nélkül végigsimított fél kezével az arcomon, aztán közelebb hajolva szinte csak súrolta az ajkainkat, de nekem ez is elég volt ahhoz, hogy önkéntelenül megadva magam lehunyjam a szemem. Beletúrva a hajamba másik kezével megtámaszkodott mellettem, aztán finoman végigcsókolva a nyakam érzékeny bőrét lassan közelített az ajkaim felé - szívverésem egy pillanat alatt kétszeresére gyorsult, elgyengülve fontam másik karomat is a nyaka köré, aztán türelmetlenül megemelve kissé a fejem megszüntettem minden távolságot ajkaink között. Szinte azonnal végigjárta a testemet a jóleső bizsergés, és számomra is hihetetlen módon, de Izzy ujjainak egyetlen lágy érintésével megborzongatott, ahogy végigsimított a nyakamtól egészen a fedetlen derekamig. Elöntött a forróság, és már egyáltalán nem volt próbléma a jéghidegen süvítő szél - felgyorsult a légzésem, egy másodperc alatt elöntött a pír, és hirtelen egyáltalán nem bántam, mi történik körülöttünk. Beletúrtam Izzy fekete hajzuhatagába a tarkójánál, aztán másik karomat a dereka köré ölelve akaratlanul is közelebb húztam magamhoz. Izzy elmosolyodva eltávolodott kicsit, azonban nem voltam képes kinyitni lehunyt szemeimet - amíg ő egy utolsó, lágy csókot lehelve az ajkaimra teljesen el nem engedett a szorításából. Szemeim felpattantak, és Izzy győzedelmes vigyorát látva szinte azonnal felültem - még magam is alig hittem el, de zavarban voltam. Mosolyomat visszafojtva próbáltam meg kiegyenlíteni felgyorsult légzésemet, és hálát adtam mindennek, ami szent, hogy sötétben voltunk, mert az arcomat elöntő pír csak még egy lapáttal rátett volna Izzy nyertes vigyorára. Zavartan húztam fel magam elé a térdeimet, aztán egy pillanatra karjaimba temetve az arcom rászántam magam, hogy Izzy felé pillantsak. Nem szívesen mondom, de teljesen igaza volt. És jogos volt az a győzedelmes mosoly.
- Öö... - törtem meg a csendet zavaromban, aztán nem bírva tovább halkan elnevettem magam, Izzy pedig előkotort egy újabb szál cigit a dzsekije zsebéből, és szüntelenül vigyorogva rágyújtott.
- Kicsit beindultál, mi? - kérdezte pofátlan hangsúllyal a hangjában, mire megráztam a fejem, és a könyökömmel óvatosan oldalba löktem. Nem igaz, hogy igaza van.
- Kussolj - vágtam rá egy visszafojtott mosoly kíséretében, mire ő elröhögte magát - újra visszazuhantam a valóságba, a jéghideg szélbe és a sötét óceánpartra. Axlék ugyanúgy baromkodtak, talán kicsit hangosabban is, Adriana ugyanúgy pöfékelte csendben a füstöt, a hullámok ugyanolyan hangosan verdesték a partot, és a pár sziklát, ami a sima homokot tarkította - a térdemre döntve a fejem Izzy felé pillantottam, és akaratlanul is összetalálkozott a tekintetem a pár méterrel mögötte ücsörgő Dufféval. Az egyik sziklát támasztotta a hátával a sok közül, éppen füstöt fújt. Rideg, kifejezéstelen arccal bámult vissza - egyetlen pillantásából tudtam, hogy látott mindent. Nem bántam, egyáltalán. Állva a tekintetét lassan végigmértem - a felsője hiányában felül egyetlen bőrdzseki volt rajta, haja még mindig kicsit nedvesen lógott rezzenéstelen arca mellett. A farmerját elfelejtette begombolni, a cipője sem volt rajta - szintén közömbös arccal lassan visszatértem a messziről felém villanó szemeire, aztán pár pillanat múlva visszafordítottam a tekintetem az óceán felé. Mi történik egyáltalán? Mi az isten történik? Mintha álmodnék. - Nem hiszlek el.
- Csak szólj, ha kellek - vágta rá Izzy kissé visszafojtva a vigyorát, mire halkan elnevettem magam, aztán újra a térdemre döntve a fejem álltam mosolygós tekintetét - csak úgy simán áradt belőle az életkedv és a merészség, ez pedig engem is mosolygásra késztetett. Szinte Izzyvel együtt mozdítottam meg a fejem, aztán lehunyva a szemem hagytam, hogy a hajamba túrva ismét közelebb húzzon, és ajkaink utoljára találkozzanak egymással. Egyikünknek sem jelentett semmit, mégis jólesett a közelsége - beleborzongva az érintésébe tenyeremet a kézfejére simítottam, aztán önkéntelenül is elvigyorodtam, amikor eltávolodva tőlem egy mosoly ült az arcára. Izzy visszafordulva az óceán felé elengedett, mire én is megtámasztottam az államat a térdeimen - csak egyszerűen szerettem vele lenni, és kész. Hiába tűnhetett volna más számára furcsának a dolog, mi így éltünk - egyáltalán nem számított, hogy éppen kivel kefélsz, hogy ki csókolt meg kit, vagy éppen ki van együtt kivel. Talán túlságosan alja életbe kerültünk, de szerintem ez mindannyiunk számára normális volt. Nem kellenek korlátok ahhoz, hogy jól szórakozzunk.
- Idedobod a felsőmet? Megyfagyok - törtem meg újra a csendet Izzy felé fordítva az arcom, mire ő összeszorítva a fogaival a cigijét tapogatózni kezdett maga körül a homokban, hátha szerencséje lesz, és megtalálja a pólómat a rengeteg lehajigált cucc között. Nem járt sikerrel.
- Ott van melletted.
- Felöltöztetni ne öltöztesselek fel? - mászott arrébb nagy nehezen, hogy elérje a kicsit arrébb ledobott, fekete felsőt, aztán felém hajította, mire elvigyorodva elkaptam a levegőben. Lelökve magamról Duff dzsekijét villámgyorsan belebújtam a földtől koszos pólóba, aztán azonnal visszarántottam magamra a bőrdzsekit - tényleg egyre hidegebbnek éreztem a hangosan hullámzó víz felől süvítő szelet, ami egy kiadós viharon kívül semmi jót nem ígért. Magam alá húzva a lábam felpattantam a pokrócról, mire Izzy kérdő tekintettel fújt felém egy újabb füstfelhőt.
- Visszaviszem ezt a szart a kocsiba - rántottam ki alóla egy hirtelen mozdulattal az átvizesedett pokrócot, amire homok és egy kis sár is tapadt, mire Izzy elvigyorodva megvonta a vállát. Felcsavarva a koszos textildarabot automatikusan a hátam mögé dobtam a hajam arcomba lógó, még mindig fagyos víztől csöpögő tincseit, aztán sietősen kapkodva a lábaimat a jéghideg homokon Claire kombija felé vettem az irányt. Akármennyire is nem akartam, önkéntelenül Duff felé emeltem a tekintetem, ahogy elhaladtam mellette - éppen csak vetettem felé egy pillantást az előrehulló hajtincseim mögül, mégis szinte lyukat szúrt belém élesen villanó szempárjával. Pofátlanul álltam a cigifüst mögül minden mozdulatomat követő tekintetét, aztán elfojtva egy gúnyos mosolyt elkaptam a fejem. Tudtam, hogy még mindannyiunkban benne van a pia, vagy a kokain - még mindig az az érzés tartott a hatalmában, hogy mindent csak álmodok, Duff macskaként villogó tekintetével együtt. Valószínűleg azért, mert még az agyamig sem jutott el, mi a francot csinálok.
Felrántottam Claire kocsijának első ajtaját, aztán behajolva a vezetőülés fölé csak simán hátrahajítottam a koszos pokrócot. Nem igazán érdekelt a rend, mert őszintén szólva rühelltem Claire-t és Lindát is, úgyhogy talán szándékosan is saraztam össze mindent, ami a kezem ügyébe került. Fogalmam sem volt, egyáltalán kik vagy mik ők, mindenesetre nem nagyon ismerhették a bandát, csak felszínesen - úgy tűnt legalábbis, hogy a srácok a "megfektethető csaj" funkciójukon kívül nem igazán bírták őket. Nem mintha panaszkodnék, mert én sem.
Megborzongva a kocsiba is benyomuló, jeges széllökéstől kimásztam az ülésről, aztán becsaptam magam előtt az ajtót - a következő pillanatban pedig halálra váltan rezzentem össze. Hideg ujjak futottak végig a derekamon, és bár nem fordultam meg, pontosan tudtam, ki állt meg mögöttem szorosan hozzám simulva. Ezúttal a meleg érintéstől megborzongva hajtottam hátra a fejem a vállára egy másodperc erejéig, aztán minden ellenállás nélkül megfordultam, és óvatosan végigsimítva bőrdzsekije alatt a mellkasán szorosan Duff nyaka köré fontam a karjaimat. Tekintetét keresve vizesen arcába hulló hajtincsei mögött megemeltem az arcom, de az előbb zölden villogó szemek most elgyengülve lecsukódtak - ajkaival az enyémeket súrolta, mire minden akaratom ellenére is kicsit hátrébb húzódtam. Fél kezemmel a hajába túrtam, aztán a jólesően ellágyuló arcvonásai és egy pillanatra újra felvillanó szempárja láttán hagytam, hogy közelebb lépve a kocsi ajtajának nyomjon, és ezúttal mindkét karjával szorosan átölelve a derekamat a szokásosnál is határozottabban megcsókoljon. A szívem mintha kihagyott volna egy ütemet, aztán ismét hihetetlen gyors lüktetésbe kezdve teljesen elgyengített. Még a levegő is bennem rekedt egy pillanatra a rajtam végigfutó érzéstől - fél kezem önkéntelenül is végigfutott fölöttem magasodó vállán, arcának éles vonalain, eszeveszettül fel és le járó mellkasán, derekamat ölelő karjainak megfeszülő izmain, csak hogy biztosan tudjam, tényleg ott áll-e előttem.
- Úristen - szaladt fel Duff torkán egy mély nyögés, miközben mindkét kezemmel a hajába túrva finoman végigcsókolva a nyakát lassan visszatértem az ajkaihoz. Tudtam, mire gondol - én is ugyanúgy éreztem. Elvigyorodva eltoltam magamtól kissé, mire derekamat elengedve az arcomra simította a kezét, hogy visszafordíthassa maga felé.
- Duff - fordítottam el ismét a fejem halkan felnevetve, mire a punk egyáltalán nem zavartatva magát végigsimított ajkaival a nyakam érzékeny bőrén. Egy pillanatra lehunyva a szemem kiestem a szerepemből, de igyekeztem minél hamarabb visszazökkenni. Tudtam, hogy nincs jobb alkalom tisztázni mindent. - Figyelj, jó?
- Jó - nyögte ki végre pofátlanul elvigyorodva, miután a tarkójánál beletúrva a hajába, és határozottan meghúzva azt kényszerítettem, hogy nézzen egyenesen a szemembe. A kezeit viszont nem igazán tudtam lefogni.
- Azt döntesz meg, akit csak akarsz - közöltem kertelés nélkül belevágva a mondanivalómba, de Duff pár centiről az enyémbe fúródó szempárjában semmi jelét nem láttam annak, hogy felfogta volna. Fél kezét a fedetlen combomra simította, aztán erősen magához húzva elérte, hogy automatikusan körbefonjam azt a csípőjén - halkan felnevettem, aztán újra meghúzva gyengén szőke haját megállítottam ajkai újabb támadását. - De engem is hagyj békén. Én is azzal fekszem össze, akivel csak akarok, érted?
Duff mindenféle válasz nélkül, egy erőteljes mozdulattal lesöpörte magáról az őt távol tartó kezemet, aztán ismét szorosan körbefonva a derkamon erősen ölelő karjait a nyakamba csókolt. Nem tudtam, de nem is akartam magam előtt sem tagadni - hihetetlenül jólesett újra a közelsége. Belülről ellenálltam kissé, de határozott érintéseivel így is elgyengített egy-egy percre - ha nem ölel magához olyan erősen, egészen biztosan elfelejtek megállni a lábamon. Megint teljesen magával rántott, de akkor is tudnom kellett, megértette-e. Számomra is fájdalmas módon ismét eltoltam magamtól kissé, hogy lássam az arcát - még a szemét sem akaródzott kinyitni.
- Érted? - ismételtem meg önkéntelenül is elnevetve magam.
- Mmhm - morogta helyeslően mély hangján, mire vigyorogva kaptam el a sötétben felvillanó zöldes tekintetet. A halvány fényben szinte csak az arca árnyékait láttam, de nekem ez is bőven elég volt ahhoz, hogy a látványától is jólesően megborzongjak. Úgy éreztem, nem lehetek én az a teher számára, aki miatt meg kell kösse a kezét - és mivel én sem bírtam túl sok kötöttséget, teljesen jogosnak éreztem ezt a kis egyezséget. Még akkor is, ha abban a pillanatban sehol máshol nem lettem volna szívesebben, mint a punk karjai között. Meszüntetve a közöttünk maradt aprócska távolságot is most én csaptam le határozottan a homályban kirajzolódó, tökéletes ajkaira. Duff ujjai finoman végigtáncoltak a derekamon át egészen az arcomig, mire jóleső sóhaj hagyta el a számat - nem voltam biztos benne, hogy tényleg úgy érzem, elolvadok, vagy csak a hajamról patakokban ömlő víz folyik végig a nyakamon. Elvigyorodva eltávolodtam kissé Dufftól, aztán hátrabillentve a fejem a fekete eget borító szürkés felhőtakaró felé fordítottam a tekintetemet, mire ezernyi vízcsepp hullott most az arcomra, majd folyt tovább a hajamról Duff dzsekijére - eleredt az eső.
- Bazdmeg! - hallatszott messzebbről Slash kiáltása, mire Duffal együtt felröhögtem - egy pillanat alatt hullott le a semmiből a hatalmas zivatar. Sűrű cseppekben zuhogott a víz, egy másodperc alatt eláztatva a homokot, a hajunkat, és minden parton felejtett cuccunkat, amit a többiek most felpattanva próbáltak megmenteni. Kibontakozva Duff öleléséból én is eszeveszett rohanásba kezdtem a srácok felé, és megállíthatatlanul nevetve a szerencsétlenkedésükön felkaptam pár, a homokba dobált, és menthetetlenül elázott ruhadarabot. Axl és Adriana szintén hangosan röhögve kapkodták a cuccokat, Izzy haláli nyugalommal ücsörgött, és hagyva, hogy végigfolyjon rajta az égből ömlő eső csak a cigijét próbálta védeni a kezével, Linda összefonva maga előtt a karjait vacogott egy kicsivel arrébb, Slash meg káromkodva pattogott ide-oda fél lábon, mert hiányzott a fél pár tornacipője.
- Ma jó idő lesz, igaz? - karoltam át a göndör nyakát, megpróbálva túlüvölteni a hangosan zuhogó vízcseppek zaját és a többiek nevetését, mire Slash felröhögve elkapta a derekam, és egy könnyű mozdulattal az ölébe kapva vidám forgásba kezdett.
- Kurva jó idő van - ordította válaszként röhögve, mire erősebben megkapaszkodva mindkét kezemmel a nyakában hagytam, hogy lemondva a cuccaink megmentéséről, Axl és Adriana példáját követve őrült rohanásba kezdjen a hihetetlenül zuhogó esőben. Akaratlanul is hangosan felnevettem a hülyébbnél hülyébb kiáltásaik hallatán, és az sem tudott igazán érdekelni, hogy a ránk ömlő víz teljes hosszában eláztatta a hajamat, a tincsei az arcomhoz tapadtak, a felsőmből és Slash szintén elázott hajából pedig patakokban folyt az esővíz - Adriana után én is hallattam egy felszabadult sikítást, Slash meg részeg gazellaként ugrándozva, velem a karjai közt futkározott a part mentén. Egyetlen pillanatra elkaptam a messzebb, nálunk valamivel normálisabban sétáló Duff nevetős tekintetét, mire ha lehet, még szélesebb vigyor ült ki az arcomra. Fogalmam sem volt, mi fog történni holnap, vagy mi fog történni azután, de azt éreztem, pontosan tudtam, hogy amíg velük vagyok, sosem leszek egyedül. Persze akkor még egyáltalán nem is sejtettem, mi várhat ránk odakint, a veszélyes és kegyetlen dzsungelben.