II. rész 2. fejezet

BUT DARLIN' WHEN I HOLD YOU

 

1985. szeptember 22. du. 7:54  Larrabee St, West Hollywood 

 

- Nem volt elég a koncert utáni buli? - ráztam meg a fejem hitetlenül röhögve, ahogy Izzy kitárta előttem az ismeretlen lakás ajtaját, aztán engem előreengedve becsukta magunk mögött. A kezemben egy zacskóban rengeteg üveg sör és olcsó bor ütődött egymásnak minden lépésemre, ezzel hangos zajt létrehozva - nem mintha odabent ez már hallatszott volna. Valahonnan üvöltött a zene, amit néha túlharsogott egy-egy hangosabb röhögés, vagy kiáltás. A sötét kis előszobában egy felismerhetetlen csávó ücsörgött a falnak dőlve - bár még aránylag korán volt, már teljesen lerészegedett. Izzy mutatva az utat átlépte a srácot, és a valószínűleg legnagyobb szobából kiszűrődő fények és hangok felé intett.
- Sosem elég - közölte haláli komolysággal, aztán megtorpanva átölelt, ezzel trükkösen kikapva a kezemből a piás zacskót. Röhögve hagytam, hogy nyomjon egy puszit az arcomra, aztán a fejemet rázva ellöktem magamtól. Nekik csak a piám kell. - Kösz ezekért.

- Kik vannak itt? - váltottam témát az egyre csak elhatalmasodó hangzavar felé közeledve, mire Izzy arcára egy félmosoly kúszott, és megint előreengedve félreállt a nappali ajtajánál.
- Majd meglátod.
Kíváncsian vigyorogva léptem beljebb az amúgy elég kicsike, negyedik emeleti lakás nappalijába - ahol már jócskán pörgött a buli. Mai napig nem tudnám megmondani, kinek a lakása volt - talán az egyik táncoslányé, vagy valamelyik roadé -, mindenesetre azon a picike helyen rengetegen zsúfolódtak össze, minden kellemetlenség érzése nélkül. A gyéren bútorozott nappali egybe nyílt a kicsike konyhával, aminek a pultján ücsörögve először Slasht és Ronnie-t pillantottam meg - a göndör a következő pillanatban egyébként le is esett a földre a röhögéstől, ledöntve a lábáról a szintén nevető Marcot, aki sikeresen eldobta a kezében heverő, sörrel teli papírpoharat. Vigyorogva léptem beljebb, aztán elfogadva egy felém nyújtott sörös üveget jókorát húztam belőle. Steven és Adriana épp az erkélyről botladoztak be a szobába, Axlnek pedig csak a hátát láttam, mert már jócskán rajta volt egy csajon. Danny és Desi arcát is látni véltem, de hihetetlenül sok ember térült-fordult a kis szobában, hatalmas hangzavart, és még nagyobb felfordulást keltve. A hangszórókból üvöltő névtelen punk rock banda még ezt a hangzavart is túlüvöltötte - mondjuk az is igaz, hogy segítette megteremteni a hangulatot. Izzy kiszedve az általam hozott zacskóból egy üveg bort a kezembe nyomta, aztán átlépve pár földön tanyázó embert Stevenéknek is lepasszolt pár üveggel. Slash egy üres Nightrainnel a kezében nagy nehezen feltápászkodott a konyhakőről, aztán átbotladozva a már akkor felhalmozódott töménytelen mennyiségű szemeten valahogy eljutott hozzám.
- Na végre, hogy itt vagy, egész eddig téged vártalak - közölte élénken, mire felröhögve viszonoztam az ölelését, és megragadva a karját egyenesbe helyeztem, mielőtt magával rántott volna a földre. - Mondani akartam neked valamit.
- Mit? - ráncoltam a szemöldököm értetlenül, aztán felbontottam a kezemben lévő bort, és gyorsan beleittam. Marta a torkomat, borzasztóan égetett, és bor íze sem volt - egyszóval rémes volt, úgyhogy az összeset kiköptem, ami a számban volt. Slash idiótán felröhögött, aztán egy pillanat múlva elkomolyodott, hogy visszatérjen a tárgyra.
- Valami nagyon, nagyon fontos dolgot - üvöltötte túl a hangzavart egy jelentősséggteljes pillantás kíséretében, mire egyre értetlenebbé váló tekintettel vártam, mégis milyen fontos dologról beszél.
- Na, mondjad.
És ezután a fülemhez hajolt, és miután én tényleg érdeklődően, és kíváncsian figyeltem arra, amit mondani akart, böfögött egyet. Fájdalmasan lesütve a szemem hangosan felröhögtem, és ellöktem magamtól a göndör hajút, mire az szintén felnevetve elveszítette az egyensúlyát, és az utolsó pillanatban belekapaszkodva a bőrdzsekimbe magával rántott a kemény, koszos földre. Ráestem, úgyhogy annyira nem fájt, de tapasztalatból mondom - nem kellemes egy srácon landolni, akinek közben boros üveg van a kezében, amit az istenért sem akar elengedni. Szóval Slash és én megint a földön voltunk - általában ez jellemezte egy-egy bulink kezdetét.
- Aha-úúú - nyögött fel fájdalmasan, bár még mindig megállíthatatlanul röhögve Slash, miután könyökömmel véletlenül gyomorszájon vágtam, aztán legurulva róla megpróbáltam feltápászkodni. Vigyorogva elfogadtam a felém nyúló hatalmas tenyeret, és belecsapva hagytam, hogy egy mozdulattal felhúzzon a földről. Duff szintén vigyorogva megrázta a fejét, és Slash szerencsétlenkedését látva őt is felráncigálta a padlóról. - Kösz, haver, te mindig segítesz.
- Bármikor - biccentett Duff vidáman, én meg ismét felröhögve figyeltem, ahogy könnyekig meghatóan lepacsiznak egymással, és valami béna kézfogást követően Slash elkiáltja magát, hogy "igyunk". Mindig jól szórakoztam, amikor a srácok közül valaki addig a bizonyos nagyon hálás szintig itta le magát - ilyenkor csak úgy röpködtek a "jó barát vagy", meg "rád mindig számíthatok" kijelentések. Alapból egyáltalán nem voltak ilyenek, de így, részegen kifejezetten vicces volt. Slash valami kivehetetlen monológot morogva maga elé továbbállt, Duff meg felém fordulva megcsörögtette a kezében a Slash zsebéből imént ellopott kocsikulcsokat.
- Duff McKagan zsebtolvaj akcióba lép - közöltem sokat sejtető, mély hangon, mire Duff felröhögött, én meg elmosolyodva beleittam a kezemben lévő üvegbe. Újabb ismerősnek tűnő arcok jelentek meg mellettem - az egyik mintha Pamela lett volna, a Guns N' Roses újabb, külön bejáratú táncosnője. Az egész szoba tele volt hozzájuk hasonló, hangosan szórakozó, sokat vedelő és alulöltözött csajjal, akik csak azért voltak ott, hogy lessék a srácok minden kívánságát. Bár ők nem groupie-knak mondták magukat, lényegében azok voltak. - Kösz.
Kivettem Duff kezéből a felém nyújtott szál cigit, aztán egy pillanat alatt előkapva a zsebemből az öngyújtómat meggyújtottam előbb a Duff akjai között himbálózó szálat, aztán a sajátomat. A hangszórókból felüvöltött a Jumpin' Jack Flash, mire elmosolyodva fújtam magam elé egy hatalmas füstfelhőt, és körülnéztem. A buli nagyon is jellemző volt a srácokra, bár nyilvánvaló volt, hogy ők csak meghívatták magukat. Több idegen arc is volt a tömegben, de a mi társaságunk nagyjából a felét kitette az összes, egy szobában összezsúfolódó vendégnek - a konyhában Slash újra feltalálta magát, és aránylag "észrevétlenül", félhangosan kiáltozva tequila után kutatott, Axl és egy ismeretlen, fekete hajú kiscsaj egymásban elmerülve teljesen elfoglalták az egyik kanapét, Izzy megtalálta a sarokban röhögéstől fetrengő Stevent, és lekuporodva mellé csendben vigyorogva iszogatni kezdett, Danny mrg erősen beállva valamitől, nagyra kerekedett szemekkel támolygott ide-oda. Ronnie éppen a piára lelő Slash mellett pózolt, amíg Marc egy fényképezőgéppel a kezében igyekezett megörökíteni minden idióta pillanatot, Duff pedig mosolyogva figyelte, ahogy körbeforogva jobban szemügyre veszem a szobát, aztán hozzám lépve kivette a számból a benne pihenő cigit, és megcsókolt. Azonnal megadva magam engedtem, hogy a derekamat átölelve szorosan magához öleljen, aztán a nyaka köré fonva karjaimat beletúrtam kócos hajzuhatagába. Kicsit már elkábított a megivott alkoholmennyiség, de egészen biztos voltam benne, hogy Duff közelségétől olcsó bor nélkül is megszédültem volna. Duff vigyorogva húzódott el tőlem, és visszabiggyesztve az ajkaim közé az előbb elvett cigimet állta mosolygós tekintetemet. Nem szóltunk egymáshoz túl sokat, de mindketten jól elszórakoztunk egy ideig - bár a szoba két végére sodort minket a hatalmas társaság, folyamatosan egymás tekintetét kerestük, és azt játszottuk, ki bírja tovább állni a másik kacér pillantását röhögés nélkül. Nem zavart nagyon, hogy közben Desi folyamatosan dumált hozzám, Adriana pedig tajrészegen közölte velem, hogy be fogja fonni a hajam vékony kis tincsekbe - bele-beleittam a kezembe kerülő újabb boros üvegekbe, és Duff zölden villanó szempárját kerestem a szoba másik végében, Izzyék és pár tupírozott hajú csaj körgyűrűjében. A punk néha röhögött egyet-egyet a mellette poénkodó Steve felé, aztán a sörös üveg felett megint felém pillantott, és elmosolyodott. Tekintetében kicsi értetlenség tükröződött Adriana láttán, aki valóban nekiállt tincsenként befonni a hajamat, de csak röhögve megvontam a vállam, és próbáltam felvenni a vonalat Desi sztorijában.
- ...és akkor mondta a csávó, hogy kiskorúakat nem vesznek fel, én meg ugye kiskorú vagyok - pillantott rám a lány hajába hulló, kócos hajtincsei mögül megerősítést várva, mire komolyra vált arccal, megértően bólintottam, és beleittam a kezemben pihenő üvegbe. Desi a kezével gesztikulálva folytatta tovább a történetet, ami talán egy sztriptízbárról szólt, de nem vagyok biztos benne. - Úgyhogy hamisítanom kellett egy személyit.
- Mennyi külön befektetett energia - ráztam meg a fejem együttérzően, mire Desi felfogva a szarkazmust elröhögte magát, Adriana meg a vállamra csapott, mert a fejrázásommal megzavartam a hajfonásban.
- Ne mozogj!
- Bocs, bocs - szabadkoztam elkerekedett szemekkel, aztán miután összetalálkozott a tekintetem Desiével, egyszerre nevettünk fel. Adrianaban a pia mellett valami más is munkálhatott, mert ijesztően komoly, és csendes lett, miután még ijesztőbb gyorsasággal tincsenként végigfonta a hajamat - erősen koncentrált, nem ivott, meg sem szólalt. És nem mellesleg éppen a hajamat fonta. Kezdte rám hozni a frászt. - Kész már?
- Csitu - szólt rám Adriana erőteljesen, mire ismét szabadkozva felemeltem magam elé a tenyeremet, és elhallgatva figyeltem tovább Desi folyamatos dumálására. Körülöttünk nagyban folyt az ordibálás, részeg fetrengés és röhögés, és nekem is mehetnékem támadt. Axl előttem elhaladva megtorpant egy pillanatra, aztán kiröhögött, és rácsapva a combomra továbbment, mire kínosan elnevetve magam csak ültem ott tovább, mint akit karóba húztak. Duff felé kapva a tekintetem szenvedésem jeléül fél tenyerembe temettem az arcom, mire a szőke punk elnevette magát, aztán megrázva a fejét rávert egyet a mellette vedelő Izzy vállára búcsúzásképpen, és átbotladozva a földön fetrengő népeken elindult a szoba másik végéből a megmentésemre. Hálásan felcsillanó tekintettel sürgettem kicsit, aztán türelmetlenül mocorogni kezdtem, mire Adriana újabbat csapott a vállamra. És nagyon is fájt.
- Hé - állt meg előttünk Duff, mire Desi kelletlenül abbahagyta a dumálást, és felpillantott az előttünk magasodó punkra, aki zsebre vágta a kezét, és félmosollyal az arcán figyelte, ahogy könyörgő tekintettel, szavak nélkül üzenem "vagy vigyél el innen, vagy ölj meg most". - Elrabolhatom ezt a csajt itt?
- Nee, még nincs kész - kiáltott rá Adriana idegesen, Duff elkerekedő szemeit látva pedig kitört belőlem a röhögés. Adriana az utolsó tincsnél járhatott, és bár nem izgatott igazán, hogy mennyire hülyén festek, azért minél előbb szabadulni akartam.
- Csak hadd vigyem - jelentette ki Duff megrázva a fejét, mire Adriana tiltakozva arrébb akarta rúgni a lábával Duffot. Desi jól szórakozott, én meg csak az idióta helyzeten nevettem - Duff megragadva a kezem húzott felfelé, Adriana próbálta őt arrébb rugdosni, mire a punk fájdalmasan kiáltozott, de nem engedett, Adriana meg egyre csak azt ismételgette, hogy "ne már, nincs kész, baszki".
- Kész! - kiáltotta el magát Adriana büszkén, mire Duff még mindig erősen húzva a karomat hátratántorodott Adriana hirtelen engedésétől, és engem magával rántva a földre esett. Mondhatnám, hogy megijedtem, de kicsit sem lepődtem meg, és a bennem dolgozó alkohol is csak folyamatos röhögésre késztetett, semmi másra. Duff elröhögve magát feltápászkodott a padlóról, aztán mivel én életképtelenné váltam a nevetéstől, engem is felhúzott , és átkarolva a vállamat megtámasztott, megvédve egy újabb eséstől. Adriana nagyon elégedett volt a munkájával, úgyhogy úgy döntött, felbont egy pezsgőt, hogy megünnepelje magát. - Hát ez kurva jól néz ki.
- Öö, kösz - tapogattam végig bizonytalanul a hajamból font, vékony kis tincseket, aztán búcsúképpen intettem egy utolsót a még mindig nevetgélő Desi és az egymagában vedelő Adriana felé, mivel Duff megragadva a kézfejem húzni kezdett a Rolling Stonesból és ordibálásból álló hangzavaron keresztül a kijárat felé. Félrelöktem magam elől egy csávót, aki így is alig állt a lábán, aztán valahonnan a tömegből elém került Slash egy üres tequilás üveggel a kezében, és egy pillanatra a nyakamba akaszkodva megpróbált valamit mondani, de továbbvitte a lendület, és átbotladozva pár emberen már arrébb is állt. Röhögve megráztam a fejem, aztán erősebben megszorítva Duff kezét a következő velem szembe kerülő ember kezébe nyomtam a kiürült boros üvegemet, és felkaptam egy bontatlant a nappali ajtaja mellett elterülő üvegtengerből. Duffot követve átbotladoztam pár földön hagyott cuccon a sötét előszobában, aztán kiérve a folyosóra bevágtam magunk mögött a bejárati ajtót. Bár kiszűrődött a lakásból a hatalmas hangzavar, mégis síri csendnek tűnt az odabent uralkodó káoszhoz képest. Kipirult arccal elvigyorodtam egy pillanatra, aztán visszarántva Duffot a karjánál fogva megfordulásra kényszerítettem. Duff szintén mosolyogva szorosan átölelve a derekamat a folyosó falához nyomott, és gézzel körbetekert kezével a hajamba túrva közelebb hajolt - de nem csókolt meg. Pontosan tudta, hogy megőrjít ezzel, de csak fölényesen elvigyorodott. Félig lehunyt szemmel, türelmetlenül nyögtem egyet, mire Duff elröhögte magát, de nem hagytam magam - óvatosan két tenyerem közé fogva élesen kirajzolódó arccsontját minden távolságot megszüntettem ajkaink között, és élvezve a hosszúra nyúló pillanatot hagytam, hogy elragadjon az ismerősen édes érzés. Duff szorosan nekem simulva arcával eltávolodott kissé tőlem, mire lelkiekben visszazuhanva a lepukkant, negyedik emeleti folyosóra Duff szempárjába pillantottam, és szinte azonnal elnevettem magam mosolygós tekintete láttán.
- Már majdnem kezdtél hiányozni - szólalt meg halkan morogva, mire idegesítően pimasz vigyora láttán akaratlanul is elröhögtem magam. Mellkasára csúsztatva a kezeimet megpróbáltam erőteljesen ellökni magamtól, de a következő pillanatban elkapta mindkét kézfejemet, és a fejem fölé emelve a falhoz nyomta őket - tehetetlen voltam, de ebben a felállásban annyira nem is zavart. - Én nem?
- Ne bízd el magad - vágtam rá visszafojtva az arcomra kiülni akaró vigyorgást, és bár erősen vert a szívem, törhetetlenül álltam Duff pofátlan tekintetét. A punk ha lehet, még közelebb hajolt, szinte egy centi sem választotta el egymástól az arcunkat - őrjítően tudta ilyenkor húzni az idegeimet, amíg ő felém magasodva teljesen átvette az irányítást. - Nem hiányzott ez az idióta vigyorgásod.
- Naa - Ha lehet, Duff még közelebb férkőzött hozzám, pontosan tudva, hogy ennek úgysem tudok ellenállni - szemeimet szinte automatikusan lehunytam, és ajkai közelségét érezve minden erő kiszállt belőlem. Duff diadalmasan vigyorogva távolodott el egy aprót, miután arcommal türelmetlenül felé húzódtam, mire szemeim elégedetlenül felpattantak. Csak bámult rám, de láttam rajta, hogy tudja, mennyire megőrülök ettől - ezen meg valószínűleg jól is szórakozott.
- Na jó, talán - szólaltam meg türelmetlenül, mire Duff ismét győzedelmesen elmosolyodva lazított csuklóm szorításán, és teljes testével hozzám simulva határozottan megcsókolt. Egy pillanatra a levegő is bennem rekedt egyre csak növekvő pulzusom hatására, amit Duff ujjainak érintése még tovább fokozott - kezével már a derekamat, majd a combomat simította, bőrének érintésétől pedig jóleső hideg futott végig rajtam. Bár én is hihetetlenül kívántam, kissé gonoszul elmosolyodva szétválasztottam ajkainkat, mire nemtetszését kinyilvánítva, egy morgás kíséretében próbálta meg arcomat visszafordítani maga felé, de én halkan felnevetve újra elhúzódtam. Még tovább húzva az idegeit fél tenyerem a pólója alá tévedt, és ujjaim bőrén végigsimítva egészen a nadrágja gombjáig táncoltak - Duff lehunyt szemmel nyögött egyet határozott érintésemre, mire másik kezemmel vigyorogva túrtam kócos hajába a tarkójánál. Most nálam volt az irányítás, és ezt nem is féltem kihasználni. Tudtam, melyik pillanatban kell eltávolodnom, és öleléséből egy mozdulattal kicsúsznom ahhoz, hogy vágyát már teljesen feltornázva egy másodperc alatt félbeszakítsak mindent.
- Héé - kapott a csuklóm után elégedetlenül, mire fölényesen elröhögve magam a lépcsőház felé perdültem - Duff gyorsabb volt, és az utolsó pillanatban elkapva a karomat erősen magához rántott. Vigyorogva pillantottam fel rá - az ő szemében is pontosan ugyanazt az alkoholmámort és elborult vágyat láttam, amit éppen én is éreztem. - Nem csinálhatod ezt velem.
- Csak figyelj - vontam fel a szemöldököm pimaszul csillanó tekintettel, aztán önkéntelenül elnevetve magam újra kicsusszantam szorításából, és villámgyorsasággal ugrottam át az előttem sorakozó lépcsőfokokat. Duff elröhögve magát utánam lendült, és rohanva próbált utol érni - hatalmas hangzavart csapva csattogtunk le a lépcsőkön, hozzászámítva persze a röhögést, kiáltozást, és eszeveszett sikoltozást, amivel próbáltam menekülni Duff macskagyorsasága elől. Tornacipőm kikötődött fűzőiben néha meg-megbotlottam, a bőrdzsekimen virító kitűzők pedig egymáshoz ütődve csaptak még hatalmasabb, fémes zajt. Egy utolsót hátrapillantva értem le a földszintre, és Duff közelségét meglátva teljes erőmből nekinyomultam a nehéz bejárati ajtónak, hogy az utcára kiugorva megmeneküljek az üldözéstől.

Kilépve az utca ismerősen csengő, éjszakai zajába kissé lelassítottam, és mélyet szippantottam a hűvös levegőből, aztán borban fürdő agyamtól irányítva szélesre tártam a karjaimat, és idiótán vigyorogva körbeforogtam párszor. Duffnak végre sikerült utol érnie, és elkerülhetetlen végzetemnél fogva elkapta a derekamat, aztán egy könnyed mozdulattal a vállára dobott, mire röhögve ellenkeztem pár másodpercig, aztán erős szorítását érezve feladtam a küzdelmet. Gonosz voltam, megérdemeltem a fejjel lefelé lógást - még ha közben jól is szórakoztam amúgy.
- Elszédültem - közöltem elfúló hangon, miután Duff halkan röhögve elindult velem lefelé az utcán, és a biztonság kedvéért még dobott is egyet rajtam. - Aaa, baszódj meg!
- Kényelmes, nem? - szólalt meg vidáman, figyelmen kívül hagyva előbbi nyöszörgésemet, mire fájdalmasan felnevetve rácsaptam egyet a hátára. Ez volt a legtöbb, ami tőlem telt.
- Idehányok - válaszoltam fenyegetően őszinte hangsúllyal, mire Duff feladva a bosszút leemelt a válláról, és a járdán két lábra állítva letett. Gubancosan előrehulló hajamat egy mozdulattal hátradobtam, aztán a fejjel lefelé való lógástól sajgó gyomromra szorítottam a tenyerem, és bosszúsan a mellettem röhögő Duff sípcsontja felé rúgtam, de ő arrébb ugrott. - Anyád.
- Oké, oké - próbált engem - meg főleg magát - lecsitítani, aztán a kiröhögésemből halk vigyorgásra váltva megvárta, amíg felegyenesedek, és vigaszul a kezembe nyomva egy szál füves cigit továbbindult. Megvonva a vállam előkaptam az öngyújtómat a bőrdzsekim zsebéből, és gyorsan meggyújtva a parázslani kezdő szál végét Duff után rohantam. Még mindig ugyanolyan szépnek, és csodálatosnak láttam az éjszakai Hollywood képét, mint aznap, amikor ideérkeztem. Az emberek ugyanolyan furák, és hangosak voltak, a fények ugyanúgy villogtak mindenfelé, a levegő ugyanúgy sziporkázott - mégis annyi minden változott azóta. Kifújva egy hatalmas füstfelhőt óvatosan a mellettem lépkedő, szőke punk felé emeltem a fejem, és akaratlanul is elmosolyodtam - haja hanyagul lógott az arcába, kezeit zsebre vágta. Karján feltűrt ujjú bőrdzsekije kopottas volt, de ez ugyanúgy hozzátartozott a stílusához, mint a szakadásokkal teli fekete farmerja, ütött-kopott csizmája, és a kezein csörgő rengeteg fémgyűrűje meg karkötője. Az utcalámpák fényében arccsontja élesen kirajzolódott, magassága és vakmerően csillogó tekintete pedig egyszerre volt ijesztő és tekintélyt parancsoló. Ha először találkoztam volna vele ott, az tucán, egészen bizotsan megfogott volna az első pillanatban. Egy pillanatra komollyá vált arccal meredt előre, az egyre közeledő főutat vizslatva, de aztán halvány félmosoly jelent meg az arcán, és villámgyorsan felém fordítva az arcát sikerült elkapnia a tekintetem.
- Mit bámulsz? - kérdezte, miközben vigyorogva elfordítottam a fejem, és egy utolsót szívva a kezébe nyomtam a füves cigit. Kissé megborzongva a hidegtől összefontam magam előtt a karjaimat, és a fehéres füstöt kifújva éreztem, hogy elönt a nyugodtság.
- Olyan tekintélyesnek tűnsz.
- Kussolj - röhögte el magát kieresztve minden füstöt a tüdejéből, és megrázta a fejét.
- De nem, tényleg. Mint egy oroszlánkirály - erősködtem komoly arccal, bár nehéz volt visszafojtanom a kitörni készülő nevetésemet. Duff "ez egy idióta" vigyorral a fején hitetlenül felém fordult, aztán a spanglit az ajkaihoz emelve még egy hatalmasat szívott belőle, és csendben végigmért. Tekintete egész testemet végigfutotta, mire én is akaratlanul végignéztem magamon - szokás szerint szakadt és meggyötört voltam. A szokásos magas derekú rövidnadrág, a szokásos szétszaggatott, és átszabott Sex Pistols pólóval, a szokásos kopott bőrdzsekivel, rongyos, lógó fűzőjű tornacipővel, rengeteg kitűzővel és biztosítótűvel társítva. Bár azt nem tudom, milyen hatást kelthettem az emberekben első látásra, de abban egészen bizots voltam, hogy a kócosan vállamra hulló hajamat is beleszámítva úgy nézhettem ki, mintha egy Dead Boys koncertről szakadtam volna oda. Biztató látvány.
- Te meg mint egy szökött nőstényfarkas - törte meg a csendet Duff, mire felvonva a szemöldökömet felröhögtem, és kérdő tekintettel kaptam a fejem a mellettem lépkedő punk felé. Duff megragadva a karom egy éles kanyarral befordult a Clarkra, mire követve őt felvettem a tempóját, és utol értem.
- Mi van?
- Pont úgy festesz, mint egy keményfejű farkas, akinek elege lett a falkájából, ezért lelépett - vonta meg a vállát Duff magyarázatképpen, mire vigyorogva elvettem a felém nyújtott füves cigit - ami mellesleg vészesen kezdett fogyni.
- Azért lépett le, mert a falkájában csak idióták vannak - tettem hozzá kikerülve egy szembe jövő embert, és furcsamód egészen logikusnak találtam Duff egyébként hülye hasonlatát. Sosem gondoltam magamra magányos farkasként, egyáltalán nem is volt jellemző rám, a szökevény viszont annál inkább. Tetszett ez a kifejezés.
- De most frankó kis falkát talált - vigyorodott el Duff, és ismét zsebre vágva a kezét felém pillantott szemébe lógó hajtincsei mögül. Elkapva a tekintetét elnyomtam egy visszafojtott mosolyt, és a füves cigi füstjével együtt egy újabb, jókora adag nyugodtságot szívtam magamba. Duff szorosan mellém húzódva lépkedett tovább, mire maga mellett lógó kézfején egy pillanat erejéig végigsimítottam ujjaimmal. Érintése minden egyes alkalommal mintha égető nyomot hagyott volna maga után, és jóleső borzongást váltott ki belőlem - most sem volt másképp. Duff mosolyogva fordult felém teljesen, és kérdően felvonta a szemöldökét. - Ugye?
- Frankó kis falka - biccentettem elismerően, aztán a szembe érkezők bosszúságára egy hatalmas füstfelhőt fújtam magam elé, és az utolsókat rúgó kis csikket Duff kezébe nyomtam. A Clarkon sétáltunk lefelé, bár fogalmam sem volt, mégis mit keresünk ott - mindenesetre az ismerős környékből ítélve közeledtünk a mi háztömbünkhöz. - De azért még új vagyok benne, úgyhogy majd meglátjuk.
- Higgy nekem, mintha mindig is benne lettél volna - vágta rá Duff gondolkodás nélkül, mire megint csak elmosolyodtam a szavait hallva. Erősen belegondolva valóban csak körülbelül egy hónapja ismertem meg a srácokat - néha viszont én is úgy éreztem, mintha évek óta boldogítanánk egymást. Nem mondom, nagyon is jó érzéssel töltött el az ő bandájukhoz tartozni. - Köztünk már öreg farkas vagy.
- Öreg anyád - röhögtem el magam elvéve a felém nyújtott szál utolsó kis maradékját, és egyetlen szívással majdnem teljesen el is tüntettem. Talán nem volt annyira vastag cigi, de azért nem kis teljesítmény kettőnktől ennyi idő alatt elfogyasztani egy egészet. - Basszus, basszus, forduljunk vissza!
Elkerekedett szemekkel vettem egy száznyolcvan fokos fordulatot, ahogy a háztömbünk elé érve egy ismerős alak körvonalait pillantottam meg a házfalnak támaszkodva cigizni. Duff karját megragadva próbáltam rábírni az irányváltoztatásra, de egyelőre csak lassú felfogással, értetlenül ment tovább, és összeráncolt szemöldökkel próbálta kideríteni, mi bajom lett hirtelen. A fűtől kissé felpörögve könyörögtem a szememmel Duffnak, hogy álljon meg, és csinálja, amit mondok, de nálunk valahogy nem működik ez a gondolattelepátia.
- Mi? Miért? - értetlenkedett Duff eldobva az elfogyott szál füves cigiből maradt papírdarabot, és idegesen pillogó tekintetemet követve bámult az alak irányába. Nick a hátát a koszos, kopottas házfalnak vetve dobta el éppen a cigije csikkjét, aztán elnyomta a cipőjével, és fejét a mi irányunkba fordította. Duff megragadva a felkarom visszafordított, és magával húzva kényszerített, hogy tovább sétáljak mellette. Mi pedig vészesen közeledtünk Nick felé. Bár sosem voltam az a gyáva fajta, még ilyen állapotban sem szívesen találkoztam volna vele még egyszer, főleg a múltkori után...
- Kérlek, Duff, forduljunk meg.
- Miért? Ne hülyéskedj már.
- Zoe? - hallottam ijesztően közelről, mire rémülten megtorpanva a hang irányába kaptam a fejem. Nick nem hogy észrevett minket, de úgy látszik, közben közelebb is jött, és ezt már eleve fenyegetettségnek éreztem. Részben a fűtől, részben az ijedtségtől furcsa tekintettel pillantottam Duff felé, aki még mindig belassult felfogással próbálta kitalálni, hogy mégis ki a franc áll előttünk.
- Hé - biccentettem végre köszönésképpen, és megpróbálva a leglazább formámat hozni inkább zsebre vágtam a kezeimet. Hirtelen azt sem tudtam, mit gondoljak - bár az is aggasztott, hogy én mit fogok mondani, még jobban érdekelt, hogy Duffnak mi lesz a reakciója. Nick félmosollyal az arcán lépett közelebb, aztán miután próbálta kiolvasni a tekintetemből, hogy mit gondolok a szótlanságomon túl, Duffot is sikerült észrevennie - először kissé meglepett arccal mérte végig, aztán újra felcsillant az a bizonyos fölény az arcán, ami miatt a múltkor is sikerült ráüvöltenem.
- Ó, helló - biccentett Duff felé Nick korrektnek tűnő arckifejezéssel, aztán a jobbját nyújtotta, Duff viszont mozdulatlanul állt szorosan mellém húzódva - bár nem néztem rá, sejtettem, hogy már sikerült felismernie, kivel is állunk szemben. Nick Duff hanyagul zsebre vágott, továbbra is mozdulatlan kezeit látva zavartan vigyorogva megvonta a vállát, és inkább ő is a farmerdzsekije zsebébe süllyesztette a kezét. Egyelőre fogalmam sem volt, mit mondhatnék, és akármennyire is megpróbáltam törni a fejem, az alkohol és a fű keveréke erősebbnek bizonyult. - Szóval... Zoe, beszélhetnénk?
- Nem alkalmas - vágta rá Duff az idegességtől mélyebbé vált hanggal, mire kicsit arrébb húzódva tőle felpillantottam rá. Rezzenéstelen arccal állta Nick tekintetét, és bármennyire is értékeltem, nem értettem, miért nem hagyja, hogy én elintézzem.
- Ne is haragudj, haver, de őt kérdeztem - intett felém Nick ismét lenézővé váló mosollyal, ami Duff csőrét is piszkálhatta - csak úgy, mint az enyémet. Előre láttam, hogy ugyanaz lesz a menet, mint a múltkor.
- Nick, tényleg ne most - szólaltam meg végre megrázva a fejem, mire Nick felém kapta a fejét. Szinte figyelmen kívül hagyva a mellettem higgadtnak tűnő, de egyre jobban bedühödő punkot közelebb lépett, és megpróbálva elkapni a tekintetem a vállamra simította a kezét. Megrázva a fejem jeleztem, hogy gyorsan engedjen el, mert nem lesz jó vége, de mint máskor, most sem érdekelte, hogy mit mondok.
- Zoe, kérlek - mondta kedvesen halk hangon, mire akaratlanul is elkaptam a tekintetem. Máskor talán csak félrelököm, és megyek tovább, most viszont teljesen leblokkolt az agyam - annak ellenére is sikerült felidegelnem magam, hogy épp az előbb szívtam el egy fél jointot. Nick az arcomra simította a kezét, hogy felé forduljak, de mozdulatára csak idegesen összerándultam, és ismét a kiakadás szélére sodródtam - bár Duff nem is hagyott esélyt rá, hogy magamtól megoldjam.
- Ember, mondom nem alkalmas - ismétele Duff a dühtől felerősödő hanggal, és szó szerint leütötte rólam Nick kezét. Hátratántorodva próbáltam a karja után kapni, de szinte lehetetlen volt lenyugtatni.
- Haver, mondom semmi közöd hozzá - ugrott Nick is támadásra készen - Duff szinte azonnal meglendült felé, és erőteljesen meglökte, mire Nick hátrahőkölve próbálta megtartani az egyensúlyát.
- Duff! - szóltam rá a dühödt punkra, és megragadtam a karját, de egy könnyed mozdulattal kirántotta a szorításomból, és újra lendült is Nick felé.
- Szállj le róla, megértetted? - szűrte a fogai között az idegességtől megremegő hangon, és rémisztően közel hajolva Nickhez erősen megragadta a dzsekije gallérját.
- Ki a faszom vagy te? - lökte el magától Nick felháborodva, az ezek után következő kölcsönös lökdösődésből és ordibálásból egy kivehető szót sem értettem. Megszédültem egy pillanatra a bennem növekvő feszültségtől, de ahogy láttam Duff karját ütésre megfeszülni, gondolkodás nélkül megragadtam a bőrdzsekijénél fogva, és egy erőteljes mozdulattal elrántottam Nick mellől.
- Elég! - üvöltöttem el magam, és Nicket is hátrébb lökve közéjük álltam. Kezdett hasogatni a fejem a hirtelen hanghatásoktól, és egy újabb ordibálós lebaszáshoz sem volt kedvem, úgyhogy szorosan Duff elé állva biztosítottam, hogy ne támadjon még egyszer, aztán Nick szemébe néztem, hogy lássam, érti-e, amit mondok. - Nick, lépj le.
- Zoe...
- Lépj le - vágtam közbe határozottan, lassan tagolva a szavakat, aztán végigvezetve Duff karján az ujjaimat összekulcsoltam az övéivel, és bár nem volt képes leemelni idegbeteg tekintetét Nickről, indulásra késztetve magam után húztam. Olyan gyorsan siettem el Nick mellett, amilyen gyorsan csak lehet, és vissza sem nézve felgyorsítottam a lépteimet a Sunset felé. Amikor már biztos távolságban éreztem magam az előbbi balhétól, lelassítottam, és Duffra pillantva elengedtem a kezét. Nagyjából lehiggadt, de elhomályosult tekintetéből alig tudtam kiolvasni valamit. Közelebb húzódva megpróbálta újra megfogni a kezem, de elrántottam a kézfejem, és megtörve a feszült csendet idegesen ráförmedtem. - Mégis mi a francot csinálsz?
- Nem bírom azt a faszfejet - rázta meg a fejét lassan, és jobb híján zsebre vágta a kezét.
- Ezt tényleg nekem kellett volna elintéznem - morogtam magam elé dühösen, és újra Duff felé fordítottam a fejem. - Mi a faszért hiszed azt, hogy nem tudom egyedül megoldani?
- Azért, mert kurvára ne fogdosson! - emelte meg a hangját Duff, és le sem szarva a körülöttünk sokasodó tömeg furcsa pillantásait továbbra is maga elé bámult. - Nem akarom, hogy hozzád érjen vagy egyáltalán beszéljen hozzád.
- Mi? - röhögtem el magam hitetlenül, és megtorpanva Duffot is megállásra kényszerítettem. A szemembe nézett, de fogalmam sem volt, milyen érzéseket látok benne. - Mondjuk ez az én kibaszott dolgom, az én döntésem! Nem te fogod megmondani.
- Hát de, rohadtul én fogom megmondani - közölte idegesen, és közelebb lépve hozzám elengedett maga mögött pár gyalogost. Hirtelen kedvem lett volna felképelni, de csakúgy álltam ott felháborodva, mint aki semmit sem ért.
- Mi van? Mégis miért?
- Mert ő kurvára nem szeret téged, én meg igen, azért - vágta a fejemhez felkiáltva, mire egy pillanatra bennem rekedt a szó - de ő is elhallgatott egy csapásra. Értetlenül pislogva álltam a tekintetét, ami hasonlóan meglepett volt, mint az enyém. Duff kínosan elröhögve magát beletúrt a hajába, és elkapva a tekintetét elbámult a vállam fölött. Nem hiszem, hogy egy picit is megmozdultam volna - pedig őszintén szólva, ennyire nem volt meglepő a dolog. - Ott a kocsi, gyere.
Duff egy pillanat múlva már el is tűnt mellettem, én meg utána fordulva néztem, ahogy átverekedve magát egy kisebb, hangosan röhögő, fiatal tömegen elindul nélkülem - pislogtam még párat, aztán önkéntelen mosoly ült ki az arcomra. Ezt nem hiszem el.
- Hé, várjál már! - kiáltottam utána vigyorogva, mire röhögve hátrafordult, és intett, hogy kövessem. Eszeveszett rohanásra váltva kerülgettem ki pár gyalogost, hogy utolérjem a szőke punkot, aki éppen lelassított egy ütött-kopott, piros Camaro előtt. Megkerülte a kocsit, és szó nélkül beült a kormány mögé, én pedig értetlenül torpantam meg az autó előtt állva - Slashé volt, és bár nem számítottam egy luxusautóra, ez még az én tragacsomat is alulmúlta. Meglehetett már tíz éves - a piros festék foltokban pattogzott le róla, koszos volt, lepukkant, és az oldala össze volt firkálva graffitivel.
- Na mi van, nem jössz? - szólt ki Duff a luhúzott ablakon vigyorogva, mire minden további unszolás nélkül bepattantam mellé az anyósülésre, és bevágtam magam mögött az ajtót. Erős fű- és dohányszag terjengett bent, de ez csak még jobban vigyorgásra késztetett. Duff beizzította a motort, aztán a repedezett visszapillantó seítségével kitolatott az útra, és a Sunset felé vette az irányt.
- Hová megyünk? - kérdeztem törhetetlenül vigyorogva, mire Duff sokat sejtető pillantást vetett felém, és megvonva a vállát elmosolyodott.
- Majd meglátod.

A környék csendes volt, üres, és sötét. Nem tudtam, mennyire távolodtunk el West Hollywoodtól, de mivel az úton egy újabb üveg bort döntöttem magamba, nagyon nem is érdekelt. Duff leállította a motort, aztán a példáját követve kiszálltam, és alaposabban körülnéztem. Egy pillanatra elképedtem a látványtól, ami azonnal egy hitetlen vigyort varázsolt az arcomra - egy poros, száraz fűvel borított részén álltunk meg a dombnak, ami éppen elég magasan volt ahhoz, hogy rálássunk onnan egész Hollywoodra. Messziről csillogó, villódzó fények mindenhol, beterítve és bevilágítva az egész környéket, messziről is látható nyüzsgés és aprócskának tűnő autók mozgása. Felpillantva még messzinek láttam a Hollywood-feliratot, mégis hihetetlen magasságban és távolságban voltunk - a gyönyörű látványtól egy másodpercre el is akadt a szavam. Minden, amit már az elején megimádtam Hollywoodban, ott terült el a lábaim előtt - egy hihetetlen hangos, mocskos, csillogó és élő nagyváros, aminek a gondolata is melegséggel töltötte el a szívem. Bár furcsa volt, de már egészen rövid idő után is úgy tudtam tekinteni Los Angelesre, mint az otthonomra - és most az egész ott volt előttem.
- Hű - szólaltam meg megtörve a tücskök ciripelésével kísért csendet, mire Duff elnevetve magát felült a kocsi motorháztetejére, és felhúzva a lábait nézte, ahogy csak bámulom a fényeket. - Szóval ez a titkos helyed, ahová a csajokat hozod.
- Nem - ráncolta értetlenül a szemöldökét, mire felröhögve követtem a példáját, és felpattanva a motorháztetőre a szélvédőnek támasztottam a hátam. Duff szintén hátradőlve a feje alá húzta karjait, és mosolygós szemekkel pillantott felém. - A titkos helyem a H a Hollywood-feliratból, ne viccelj már.
- Ja, bocs - röhögtem fel a fejemet is hátradöntve, és az eget kezdtem kémlelni - egyetlen felhő sem zavarta a tisztán kirajzolódó csillagos látképet, ami csak fokozta az egész kilátás gyönyörűségét. - Engem meg csak idáig hozol, mi?
- Ja, nem érsz annyit, hogy felvigyelek a H-hoz - vágta rá Duff gúnyosan, mire vigyorogva oldalba löktem, ő meg felnevetve felém fordult, és közelebb húzódva hagyta, hogy a vállának támasszam a fejem. - Igazából most vagyok itt először.
- Velem? Megtisztelő - feleltem még mindig kis gúnnyal a hangomban, mire Duff felnevetve benyúlt a bőrdzsekim alá, és a bordáim közé nyúlva sikerült elérnie, hogy szinte arrébb ugorjak az érintésétől. - Hé, le fogok esni.
Duff vigyorogva arrébb húzódott, hogy helyet adjon nekem, mire visszahelyezkedve fekvő pozícióba ismét a szélvédőre hajtottam a fejemet. A tücsökciripelésen kívül hatalmas csend uralkodott a környéken - csak néha törte meg egy-egy halkan hallatszódó, távoli autódudálás vagy fékcsikogás hangja. Duff oldalra fordítva a fejét felém pillantott, de szinte égető tekintete ellenére csak az eget bámultam. Persze nem bírtam röhögés nélkül.
- Ne bámulj - szóltam rá elkapva a tekintetét, mire ő csak halkan elnevette magát, és ismét közelebb húzódva szó nélkül megcsókolt. Ajkai érintésétől azonnal megborzongtam, ugyanakkor jóleső forróság öntött el - kezem szinte magától ölelte át fölém emelkedő vállát, és simított végig a hátán, majd visszafordulva Duff nyakát körülölelve állapodott meg. Duff két tenyere közé fogva arcomat egy pillanatra elhúzódott, aztán egy utolsó, gyors csókot lehelve az ajaimra elengedett, és visszafekve mellém a szélvédőre döntötte a fejét. Némán próbáltam visszafojtani az arcomra kiülni akaró vigyoromat - Duff felé fordítva a fejem néztem egy kicsit, ahogyan halvány mosollyal az arcán, fejét hátradöntve fürkészi a csillagokat, aztán belefeledkezve a látványába el sem tudtam mozdítani róla a tekintetem. Haja egy-egy kócos tincse hanyatt fekve is az arcába lógott, az arcára vetődő árnyékoktól arccsontja élesen rajzolódott ki, tökéletes ajkai szinte csókra hívtak, ujjai óvatosan táncoltak a combomon, jóleső bizsergést hagyva maguk után. Bár a gondolataimat erősen befolyásolta még az alkohol, tisztán emlékszem arra a pillanatra.
- Azt hiszem, szeretlek - szólaltam meg ismét megtörve a csendet, mire Duff egy kisebb meglepettséggel a szemében kapta felém a fejét - vártam, hogy megszólaljon, de mivel néma maradt, a szemeiből kellett kiolvasnom, mire gondol. A meglepettséget egy pillanat alatt a mosolygás, majd a visszafojtott nevetés váltotta. Megpróbálta ugyan elfojtani, de a hatalmas csendben így is hallottam, ahogy halkan elröhögi magát, és tekintetemet keresve próbál valami értelmes választ keresni. Bár sértettnek kellett volna lennem, akaratlanul is felnevettem volna vele - inkább azonban visszafojtva a vigyorgásomat felültem - a legkevésbé sem érdekelt, hogy kócos hajzuhatagoma fél arcomat eltakarja. - Ne már, basszus, egyetlen romantikus pillanatom van egy életben, és azt is elcseszed.
Visszafojtva a mosolyomat tettetett sértettséggel emeltem le a lábaimat a motorháztetőről, készülve arra, hogy jól otthagyjam a még mindig nevető Duffot - ő azonban villámgyorsan felült, és a karom után kapva erősen magához húzott, mire szinte rázuhantam.
- Ne, ne, ne - próbált kétségbeesetten győzködni még mindig törhetetlen röhögéssel, mire elvigyorodva küzdöttem erős karjai ellen, de szorosan átölelve addig tartott ott, amíg fel nem adtam az ellenállást - persze az sem ment olyan könnyen. Erősen magához szorítva a hajamba temette az arcát, én viszont minden próbálkozása ellenére is le akartam fejteni magamról karjait. Ő persze nem hagyta. - Ne, ne, szeretlek! Zoe, szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek.
Visszafojthatatlan vigyor ült ki az arcomra, és egy utolsó próbálkozás után végleg feladva a küzdelmet hagytam, hogy Duff még szorosabban magához húzva a nyakamba fúrja az arcát, és elhalkulva a fülembe mormogjon.
- Szeretlek.