II. rész 9. fejezet

THEY RAPE MY RIGHTS

 

1985. december 12. de. 7:51 Clark Strt, West Hollywood

- Kulcs - kiáltottam a nagy rohanástól türelmetlenül Duff után, mire megtorpanva az ajtóban hátrafordult, és elkapta a levegőben felé hajított kulcscsomót. Fél lábon ugrálva a lakásajtó felé, és halkan káromkodva magam elé rángattam fel a másik lábamra is a nyúzott tornacipőmet, mire Duff engem kiröhögve megvárt, aztán helyettem felkapva a majdnem ottfelejtett táskámat becsapta magunk mögött a lakásajtót, és gyors mozdulattal kulcsra zárta. Mosolyogva ráztam meg a fejem az arcán ülő idióta vigyor láttán, aztán egy pillanatig erősen megdobbanó szívvel fogadtam el a felém nyújtott kezét. Ő viszont sietős haladás helyett szorosan maga mellé húzott, és ráérősen indult el lefelé a lépcsőházban. Mintha nem lettünk volna éppen késésben. - Duff! Elké...
Duff egy pillanaton belül hirtelen lehajolt hozzám, és belém fojtva a szót egy lágy csókot nyomott az ajkaimra - aztán még mindig azzal a hülye félmosollyal az arcán elhúzódva figyelte, ahogy lassan feleszmélek a hirtelen elgyengülésemből. És csak nézett rám azzal a vigyorgós, zöld szempárral.
- Hülyegyerek - csúsztattam a kezem a nyakáról a mellkasára, aztán erőteljesen ellökve magamtól halkan felnevettem, és visszazökkenve a kora reggeli rohanásba sietve indultam tovább a lépcsőn. Duff mögöttem felröhögve pillanatok alatt utolért, és mellettem villámgyorsan szedve a lépcsőfokokat újra végigsimított a kézfejemen, hogy aztán összekulcsolhassa az ujjainkat. Visszafojtva a mosolyomat próbáltam gondolatban is a munkára és a sietségre koncentrálni, de nem igazán ment.
Már majdnem két hete, hogy végre találtam egy aránylag normális munkát a közelben - a Gazzarri'sban hirtelen üresedés volt, amikor már vagy harmadszorra mentem vissza oda állást keresve, így azonnal be is ugorhattam. Pincérnőként, természetesen. Nagyjából már értettem is hozzá, és a fiúknak meg a Rotten Flamesnek adott grafikusi munkámon túl mást már nem is nagyon tudtam volna elvállalni - a Gazzarri'sban épphogy fizettek annyit, amennyire szükségem volt a mindennapi kenyeremhez, és emellett nagy nevű klubnak is számított a Stripen, úgyhogy kicsit büszke is voltam rá. Megkönnyebbülés volt, amikor az első hét után megkaptam a havi fizetésem előlegét, és nem kellett többet a hűtőben lévő maradékokon is spórolnom, hogy maradjon pénz a plakátokra, és az alapanyagra. Mike alig volt otthon hetente egy-két napot, mégis mindig hazaadta a rezsire járót, mert ő is látta - erősen meg voltam szorulva. Még úgy is, hogy Duff átcuccolt hozzám. Kimondatlanul történt ugyan, de mondhatni, hogy odaköltözött.
Miután a folytonos mulasztások és "nem megfelelő" magatartás miatt kirúgták a telefonközpontból, ahol addig dolgozott, azonnal új állást kellett keresnie, mielőtt a saját, vagy a banda megélhetése bánta volna - minden egyes apró kis centre szükségünk volt ahhoz, hogy töretlenül menjenek tovább a próbák, a reklámozás és az egész dolog. Mindenki ott vállalt munkát, ahol csak tudott, még a legbugyutább, istenverte újságeladó bódékban is, ha szükséges volt. Duffnak így rögtön tovább kellett állnia - úgyhogy elkezdett taxizni. Annyira mindegy volt neki, hogy mit dolgozik, csak kapjon érte pénzt - még ha ezért ezentúl minden este nyolc előtt össze kellett szednie magát, hogy vezetőképesen ülhessen be az ócska, jobb napokat is látott, kék-sárga Los Angeles-i taxi volánja mögé, és hajnalig részeg, magatehetetlen szerencsétleneket vagy elborult agyú narkósokat furikázzon a hatalmas városban. Úgyhogy minden nap nélküle aludtam el, és általában arra keltem fél hét körül, hogy megpróbálva halkan kotorászni ledobja magáról a koszos ruháit, aztán egyszerűen bedől mellém az ágyba, és egy fél pillanat alatt el is alszik. És jóformán egész nap csak alvás közben láttam, úgyhogy mindig felkeltem, hogy csak egy pár percig láthassam az arcát, hogy végigsimíthassak az összekócolódott, szőke haján, és egy puszit nyomjak az arcára - még akkor is, ha közben már mélyen aludt.
Az egy ilyen időszak volt - alig tudtunk megélni az összekapart pénznek annak a maradékából, amit nem a banda ügyeire költöttünk, és pluszba alig láttuk egymást. Mikor Duff hazaért, már nem voltam ébren, amikor felébredt, már nem voltam otthon, és a folyamatosan változó műszak miatt gyakran hajnalig haza sem értem. De egyáltalán nem lehetett egy szavunk sem - pontosan tudtuk, hogy valahogyan meg kell élnünk, túl kell éljük a Guns következő koncertjéig, bármi áron. Ez azt jelentette, hogy amikor valaki nem volt éppen bebaszva, akkor dolgozott, aztán ahogy végzett, beesett a próbára, és megint a sárga földig ivott. Nem vicc.
Számomra ez az összefolyó kavalkádból álló rohanás még alig két hete tartott, és már hozzászoktam ugyan, de éreztem, hogy a szervezetem nem bírja. Napi négy-öt órát aludtam, ha egyáltalán tudtam, és változatlan mennyiségű piát öntöttem magamba minden egyes nap - ha nem többet. A kezem remegett, a fejem hasogatott, a végtagjaim is eszméletlenül fájtak néha - bár pontosan tudtam, hogy a kokain pillanatnyi hiánya miatt, igyekeztem ráfogni a folyamatos fáradtságra. Gyengének éreztem magam, mint egy rongybaba, főleg, amikor Duff nélkül, teljesen egyedül tengődtem otthon, és a srácok mind dolgoztak, vagy csajjal voltak, meg Michelle megint teljesen eltűnt, és Adriana is az anyagiakkal volt elfoglalva. Úgyhogy egy nap erejéig elcseréltem - az amúgy jóval többet fizető - éjszakai műszakomat egy délelőttire, és Duff is megoldotta, hogy nyolckor kezdjen, és kora délután végezzen, hogy egy kicsit, ha csak egy gyorskajáldás ebéd idejére is, de együtt lehessünk. Persze ebből a romantikus, kettesben való pihenésből semmi nem lett, de az későbbi történet.
- Bárcsak mehetnék inkább én is taxisnak - morogtam magam elé, ahogy kilépve a zajos utcára egyből beugrott a délelőtti bárpultban való unatkozás, és jópofizás a többi Gazzarri's-os tyúkkal, mire Duff elröhögve magát maga felé fordított, majd félresöpörte az arcom elé lógó, szőke hajtincseket.
- Az veszélyes.
- Meg tudnám védeni magam - vigyorodtam el meggyőződve az igazamról, bár pontosan tudtam, hogy akármennyire is ismerem a hajnali Hollywood utcáin mászkáló félőrülteket, némelyiktől nem véd meg simán a határozott kiállás.
- Talán ha nagydarab lennél - bökött Duff vigyorogva a mellkasomra a mutatóujjával, mire elnevettem magam, és a reggeli napfénytől hunyorogva pislogtam fel rá. Fáradtnak tűnt, mint mindig, kócos, szőke haja rendezetlenül lógott az arcába, farmerja fél térdénél - akaratlanul - ki volt szakadva, a bőrdzsekije pedig kissé le volt csúszva az egyik vállánál - és mégis, boldoggá tett a látványa. Csak a szemébe kellett nézzek, hogy egy pillanat alatt elmosolyodjak.
- Nem látod, milyen kövér vagyok? - mosolyodtam el újra, mire Duff elröhögve magát a derekamért nyúlt, aztán magához rántva szorosan átölelt. Vigyorogva támasztottam a fejem a nevetéstől rázkódó vállának - pólójának frissen mosott ruha és Duff-illata volt.
- Magas vagy - tolt el magától kicsit, aztán egy félmosollyal végignézett rajtam. - De nem nagydarab.
- De akkor is - engedtem el teljesen Duffot, aztán a padkán parkoló taxihoz lépve megkerültem, és megvárva, hogy kinyissa a zárat, bepattantam mellé az anyósülésre. Dohos és régi bőrülés szaga volt annak a szegény csotrogánynak, Duff viszont ebben az állapotában is igyekezett vigyázni rá, mert minden egyes kárért neki kellett volna külön pengetnie. - Nem kéne ilyen szarokat hordanom.
Dühösen húztam egyet a bőrdzseki alatt feszülő felsőmön, ami a Gazzarri'sban kötelező "munkaruhaként" volt számon tartva. Ha azt nézzük, mennyit takart, egy sima melltartóban is flangálhattam volna egész nap a bárban, de persze nem szólhattam semmit. Amíg rajtam maradhat a tornacipőm és a nadrágom, meg sem mukkanok.
- Nekem tetszik - pillantott rám Duff egy gyors mozdulattal beindítva a kocsit, mire rezzenéstelen arccal vártam meg, amíg végre a szemembe néz - elröhögve magát visszafordította a fejét, aztán még egy kicsit bőgetve az öreg motort lassan kikanyarodott az úttestre.
- Szívesen neked adom, ha bejön - feleltem visszafojtva a hirtelen arcomra kiülő vigyoromat, aztán a kocsi ablakába könyökölve a tenyerembe támasztottam a fejem, és úgy fordultam Duff felé - elmosolyodott, de egy pillanatra sem vette le a szemét az útról.
- De nekem rajtad tetszik.
- Ne már, pedig most le akartam venni - vágtam rá tettetett csalódottsággal a hangomban, mire Duff felröhögött, és a Whisky előtt lelassítva kikanyarodott a napsütéses Sunset Strip reggeli forgatagába. - De akkor mindegy.
- Ne már, Zoe - pillantott felém Duff elhalkulva egy másodpercre, mire akaratlanul is elvigyorodtam. Csak húztam az agyát. - Tudod, hogy most nyolc órán keresztül itt fogok ülni.
- Bocs, bocs - tartottam magam elé a tenyeremet védekezésképpen, aztán elfojtva a vigyoromat én is az úttest felé fordítottam a fejem. - Akkor ne nézz vagy gondolj rám, és annyi.
- Mintha az olyan könnyű lenne - vágta rá Duff felvonva a szemöldökét, mire felé fordítva a fejem elkaptam a tekintetét - és bár soha, nyomatékosítom soha nem történik ilyen, most mégis kicsit zavarba jöttem az enyémbe fúródó tekintettől. Halkan elnevetve magam elkaptam a fejem, és próbáltam a fejemet támasztó tenyeremmel az arcomat is eltakarni, mert éreztem, hogy a vér a fejembe tódul, és elpirulok. Mi az isten. - Zoe.
- Hm? - fordítottam kicsit felé a fejem, de éreztem, hogy a visszafojtott nevetéstől még jobban elpirul az arcom. Duff felém-felém fordult, és győzedelmes vigyorral figyelte, ahogy lejjebb csúszok az ülésen. Utáltam.
- Te elpirultál? - nevetett fel hangosan, egy gyors másodpercre visszapillantva az úttestre, aztán még mindig röhögve nyúlt a mostmár az arcomat takaró másik tenyerem felé, de visszarántottam a szorításából. Nevetve temettem az arcom mindkét tenyerembe, és nem hittem el magam. Annyira meg tudtam volna ütni Duffot.
- Ne-hem - röhögtem tompa hangon továbbra is az arcomat takarva, aztán elhúzódtam a megállíthatatlanul nevető Duff kezétől, amikor lassan végigsimított a combomon. Leengedve a tenyeremet az arcom elől próbáltam felháborodottnak látszani, de a punkhoz hasonlóan én sem tudtam megállni nevetés nélkül. Még ha közben éreztem is, hogy egyre jobban zavarba hoz, akaratomon kívül. - Jó, itt tegyél ki, sétálok.
- Ó, nem, itt maradsz - rázta meg a fejét még mindig vigyorogva, de mivel már elhagytuk a Rainbow-t, lelassított, hogy lehúzódjon a Gazzarri's előtt parkoló kocsik közé. Már nyúltam volna az ajtó kilincséért, hogy minél gyorsabban kipattanjak a kocsiból, de Duff teljesen leállítva a motort a karom után kapott, és szó szerint magára rántott.
- Normális vagy?
- Tudod te.
- Te meg vagy zakkanva - mormogtam halkan elvigyorodva, miközben automatikusan a nyaka köré fonva a karjaimat közelebb húztam magamhoz Duffot.
- Én is téged - halkult a nevetése mosollyá, mire hitetlenül vigyorogva megráztam a fejem, aztán szándékomban állt egy utolsó, gyors csókot lopni tőle, mielőtt kipattanok a taxiból, hogy mehessek dolgozni - aztán a gyors csókból annyi lett, hogy nem tudtam levenni a kezem az arcáról, és nem tudtam megállni, hogy közelebb húzódva hozzá a hajába túrjak. Egy gyors mozdulattal az ölébe emelt, mire fél karommal szorosabban körbeölelve óvatosan végigcsókoltam a nyaka érzékeny bőrét, Duff torkán pedig egy halk nyögés szaladt fel, és mindkét karját a derekam köré fonva még erősebben szorított magához - aztán hirtelen ráeszmélve, hogy kicsit elvitt a hév, elhúzódtam Duff ajkai elől, és nem akaródzva bár, de kinyitottam a szemem. Nem kellett volna saját magamat és őt is kínoznom nyolc órányi szüntelen munka előtt, mi?
- Bocsi, ne haragudj - suttogtam visszafojtva az arcomra kiülni készülő vigyort, mire Duff karjai lecsúsztak a derekamról, én pedig megpróbálva nem nevetni a hirtelen rezzenéstelenre váltó arckifejezésén visszamásztam az anyósülésre - a szőke szemei felpattantak, és bár mély levegőt véve feljebb tolta magát az ülésen, még mindig kifejezéstelenül bámult maga elé a távolba. Nem tehettem róla, de egy pillanatra kibukott belőlem a nevetés, aztán közelebb hajolva hozzá egy gyors csókot nyomtam az arcára, és az ajtó kilincséért nyúlva szélesre nyitottam azt, mire azonnal megütötte a fülemet a Sunset Strip szokásos reggeli utcazajának hangja. - Szia.
- Nem nézek rád - vágta rá Duff kezeit a kormányra csúsztatva, mire elröhögve magam becsaptam magam mögött a taxi ajtaját, és egyből átvágtam a járdán siető gyalogosok között a Gazzarri's bejárata felé. Ezzel az egésszel csak azt értem el, hogy az elkövetkezendő órákban Duff hiánya miatt fogok csendesen szenvedni, és sejtettem, hogy ez nála sincs másképp. Ezt nem kellett volna, de tényleg nem tehetek róla, esküszöm. A következő borzasztó nyolc óra után viszont elfelejthetek minden problémát.

 

1985. december 12. du. 7:15 Santa Monica Blvd, East Hollywood

 

- És most több, mint egy napunk maradt...
- Neked - vágtam közbe hangosan, mire Duff elhallgatva vonta meg a vállát, aztán egy kisebb csendes szünet után a combomra simította a kezét, miközben gyorsan elforgatva a kormányt kikanyarodtam a Santa Monicára. - De mondjuk várhatnál, amíg hazaérünk.
Duff vigyorogva húzta vissza a kezét, én pedig elfojtva a mosolyomat inkább csak az előttem lévő utat figyeltem - nehéz volt, de tudtam, hogy már nincs sok hazáig. Duff felvett a Gazzarri'snál, amikor végeztem, aztán elvitt egy kelet-hollywoodi, legutolsó, olcsó kis gyorskajáldába, mert majdnem éhen haltam. Az az igazság, hogy sosem gondolkodtam el rajta, de nem is voltam az a fajta csaj, aki elvárta, hogy legalább havonta elvigyék egy rendes étterembe - ha max két dollárból meg tudtam ott kajálni, a leglepukkantabb kis büfé is megfelelt. És mellesleg nem is tudtam volna tökéletesebb dolgot mondani, mint egy a Santa Monicára néző ablak mellett, egy koszos kis bokszban ücsörögni a punkkal szemben, miközben mindketten két pofára tömjük a sajtburgert, és Kinks szól halkan a háttérben, meg a mocskos konyhán csapkodó szakács hangos káromkodása - aminek következtében amúgy röhögőgörcsöt kaptam, és majdnem belefulladtam a sült krumpliba, Duff pedig csak hangosan kinevetett, és a boksz szakadt, műbőrrel bevont ülésén fetrengett. Nekem ez a tökéletes vacsora, köszönöm szépen.
Aztán, mivel Duff elmondása szerint már-már kezdett megvakulni az egész napos vezetéstől, nagy hősiesen bevállaltam a sofőr szerepét. És őszintén szólva én is nagyon otthon akartam már lenni, de a Monica kora esti forgalmában nehéz volt kicsit is gyorsan hajtani.
- Duff - löktem el a könyökömmel felnevetve, abban a szent pillanatban, ahogy fél szemmel láttam magam felé közeledni az arcát, mire elröhögve magát újra próbálkozott, aztán azonnal vissza is esett az ülésre, amikor gyorsan teljes testemmel oldalra fordulva gyomorszájon rúgtam. Nem ért a szép szóból. - Vezetek.
- Tényleg, végre egy taxit vezetsz. Ez volt minden álmod.
- Szarabb, mint gondoltam - vontam meg a vállam elvigyorodva, miközben a sötétedő főút felgyúló, és villogni kezdő neonfényei mellett hajtottunk el. - Csak ilyen seggfejeket veszek fel, mint te.
- Te, az ott nem Axl? - vágta rá Duff előre mutatva, mire kissé lejjebb hajolva a mutatott irányba pillantottam - a kora esti homályban is félreismerhetetlen volt a járdán baktató, vörös hajú, bőrdzsekis alak, aki zsebre vágott kézzel pöfékelte a füstöt az ajkai közt lógó cigiből.
- Mit keres keleten?
- Nem tudom, de nehogy felvedd - pillantott felém Duff sokat mondó tekintettel, mire elröhögtem magam, aztán Axl egy pillanat alatt kiszúrt minket a sasszemével a cigifüstön keresztül, és a járda mellett parkoló kocsik közé vetve magát felém intett. - Ne, Zoe.
- Ne már, nem leszek faszfej - tettem ki az indexet egy pillanatnyi habozás után, aztán villámgyorsan félrehúzódtam, mire Duff megrázva a fejét vetett felém egy gyilkos pillantást, én meg csak felnevetve figyeltem a hátsó ajtóhoz pattanó Axlt.
- Fasza tragacs, loptad? - fújt egy füstfelhőt azonnal, ahogy elterülve az egész hátsó ülésen becsapta maga után a kocsi ajtaját, én pedig elvigyorodva kanyarodtam vissza a Santa Monica sűrű forgalmába.
- Taxizom, te fasz - könyökölt fel Duff a kocsi ablakába, és a tenyerébe támasztva a fejét az úttestet kezdte bámulni, Axl meg halkan elröhögte magát hihetetlen mély hangján, és hatalmasat szívott a fogai közé szorított Marlboroból. - Hol rakjunk ki?
- Naa - vágta rá Axl olyan gúnyos, "ez nem volt szép" hangsúllyal egy tőle megszokott félmosoly kíséretében, aztán hirtelen előredugta a fejét Duff és köztem, hogy közelebbről gyakorolja ránk a hihetetlen meggyőző szuperképességeit.
- Rainbow? - pillantott felé Duff vigyorogva, és még mindig az előbb feltett kérdésre várva a választ, mire Axl fújt egy hatalmas füstfelhőt, ami előttünk szétáradva egy pillanatra elborította a látásomat - köhécselve hessegettem el magam elől a cigifüstöt fél kézzel, aztán azzal a lendülettel arcon vágtam is Axlt, mire ő csak tovább vigyorgott. Senkit nem zavart, hogy vezetni próbálok.
- Ma próba van, te segg - csapta tarkón a vörös Duffot, mire ő automatikusan lehúzva a fejét maga elé emelte a karját védekezésképpen.
- Faszt - vágta rá ismét elvigyorodva, és ellentámadást indítva az arcánál lökte hátra Axl fejét, mire ő felröhögve tántorodott kicsit hátra, de már emelte a kezét egy újabb ütésre. - Steve mondta, hogy nem ér r... áá, bazdmeg!
Axl az első ülések fölött áthajolva ütötte Duffot, ő meg magát védve kuporodott össze úgy, hogy végül csapkodásról rugdosódásra váltott, és majdnem teljesen lecsúszva az ülésről rugdalta Axl felé lendülő karjait - közben természetesen hangosan röhögve ordibáltak és vagdosták egymás felé, hogy "te fasz" meg "pöcs", és ez nem is lett volna baj, ha Duff nem rúg egyet tökerőből a vállamba.
- Aúú, elég már! - üvöltöttem túl a hangzavart, és megint a cigifüstöt terelve magam elől próbáltam kitalálni, hogy vajon az úton vagyok-e még. Duff észrevette, hogy engem talált el Axl feje helyett, és abbahagyva kapta felém a fejét, Axl viszont mintha nem is hallotta volna, és nagy lendületében még engem is fejbe csapott. - Cseszd meg!
Fél kézzel elengedve a kormányt hátravágtam egyet Axl mellkasába, mire ő egy utolsó pofont lekeverve Duffnak visszahuppant a hátsó ülésre, és ugyanazzal a félmosollyal szorongatta tovább a fogai közt a cigijét, Duff pedig visszamászott a helyére, és dacos kisgyerek módjára még egy utolsó bosszúként hozzávágott gyorsan Axlhez egy üres Budweiser dobozt, amit a lába mellől kapott fel.
- Hülyék vagytok - reagáltam le egyszerűen megrázva a fejem, mire Axl a visszapillantóból vigyorgott rám a szokásos gúnnyal a fején, aztán felemelve a karját kivédett egy újabb hozzávágott dobozt, ami egyébként halomszámra hevert az első ülések alatt - Duff halkan röhögve dobálta őket hátra, aztán lehúzta a fejét, amikor Axl végül teljes erejéből hozzávágott egyet, és kezdődött minden elölről. Nem bírtam visszatartani a röhögésemet, de azért nem volt könnyű repkedő sörösdobozok mellett normálisan vezetni - és persze ha ez nem lett volna elég, egy bozontos hajú gyerek kezdett integetni a taxi felé a távolból, aztán a járdáról szinte az úttestre vetette magát, hogy észrevegyem. - Nem mondod komolyan.
- Csá - rántotta fel a kocsi hátsó ajtaját Slash abban a pillanatban, ahogy lehúzódtam, mire hitetlenül megdörzsölve az arcomat újra elröhögtem magam - Slash meg tudomást sem véve a még mindig szüntelenül repkedő Budweiserekről átmászott Axlön, és az első ülésre tornázva magát, vigyorogva huppant le a Duff és köztem lévő helyre. Mert hogy őt még követte a hangosan énekelgető Izzy és a kissé becsiccsentett Adriana is. Ezt nem hiszem el.
- Hé, mit keresel a helyemen? - szólt rá hirtelen Duff a közénk férkőző Slashre, és Axl helyett hozzá vágta az üres, összenyomott alumíniumdobozt, mire Slash kissé belassult reakcióképességgel a feje elé emelte a karját - kábé öt másodperccel azután, hogy a doboz arcon találta. Már a mozdulataiból is egy pillanat alatt levettem, hogy be van lőve.
- Mi a faszom van? - röhögtem el magam hitetlenül, ahogy Adriana utolsóként beszállt a kocsiba, és nyomorogva ugyan, de leült a kéményként füstöt pöfékelő Izzy mellé. - Hová akartok menni?
- Ahová ti - vonta meg a vállát Adriana, aztán kicsit túlságosan is elkényelmesedve Izzy és Axl ölébe emelte a lábait, és teljesen elfeküdt az ülésen. Nem mintha ez őket zavarta volna.
Hangosan sóhajtottam egyet, és próbáltam figyelmen kívül hagyni a fejemnek ütköző különféle tárgyakat, a mellettem ülő Slash fészkelődését és forgolódását, és Adriana hangos vihogását, ahogy Duff hátraordított a kisgyerekként vigyorgó Axl felé, mivel a vörös képtelen volt abbahagyni a dobálózást anélkül, hogy végérvényesen ő nyert volna - a mosoly mostmár teljesen eltűnt az arcomról, és a fogaimat összeszorítva kanyarodtam vissza a főútra. Hű, ez aztán a nyugodt este. Pont amire számítottam.
- Kidoblak titeket a Rainbownál - szólaltam meg mellékesen közölve a tervemet, de a hangom szinte elvegyült a hangzavarban - Izzy volt az egyetlen, aki csendben mosolyogva fújta a füstöt a már visító Adriana, a mély hangon röhögő Axl, a röhögőgörcstől fulladozó és érthetetlen szavakat nyögdécselő Slash és a néha fel-felkiáltó Duff mellett.
- Na jó, te farok - szólalt meg a punk indulatosan, miután Axl egy gonoszkodó kissrác módjára röhögcsélve tarkón rúgta egy kisebb fegyverszünet után - Duff az ülésre térdelve fordult hátra, és akkor már tudtam, hogy nincs kegyelem.
- Baszod - kiáltott fel Axl szüntelenül röhögve, és bár nem voltam hajlandó a visszapillantóba nézni, de sejtettem, hogy megint elkezdődött az ész nélküli ütlegelés, miközben Adriana kétségbeesését kifejezve sikoltozott, Izzy meg kiejtette a kezéből a parázsló cigit, miután Duff meglökte.
- Ha felgyújtod a kocsimat...
- Higgadjál már le, ember - lökte vissza Izzy - végre közbeavatkozva - Duffot a helyére, aztán elröhögve magát felvette az ülésre ejtett cigit és tovább szívta. Duff besértődve, a vigyorát visszafojtva csúszott lejjebb az ülésen, Slash meg ügyetlenül kapkodott a hajához, amit Axl új elfoglaltságként húzgálni kezdett.
- Mindjárt odaérünk, mindjárt - mormogtam az orrom alá még erősebben szorítva a kormányt, és komolyan úgy éreztem, hogy hirtelen mindenki óvodássá változott a kocsiban - de már a Sunseten hajtottunk, és tudtam, hogy nemsokára megszabadulhatok mindegyiktől a Rainbownál. Óvónőnek éreztem magam, aki a hülyegyerekeket pesztrálja, csak én most játszótér helyett inni vittem őket.
- Hé, ott van Adler - emelkedett fel hirtelen az ülésről Slash izgatottan felkiáltva, mire megforgattam a szemem, és követtem a tekintetemmel a mutatott irányt - tényleg Steven volt az, épp a Clarkról kanyarodott ki, és futott. Még hozzá elég gyorsan. Maga előtt lökdösve az embereket próbált egyre gyorsabban rohanni, de hogy mi elől, arról egyelőre fogalmam sem volt.

- Mit csinál?
- Hé, Steveeeeeeennn - ordított ki Adriana a kocsi lehúzott ablakán, a sipítását pedig minden bizonnyal Steve is meghallotta, mert futtában kapta felénk a fejét - de egy pillanatra sem állt meg.
- Na jó - morogtam egy újabbat, aztán utolérve őt lehúzódtam a forgalomból - épp a Rainbow előtt. Mostmár kezdtem kíváncsi lenni a dologra.
- Mi a franc, haver? - röhögött rá Duff, ahogy Steven villámgyorsan a kocsihoz lépve felrántotta a hátsó ajtót, és a többiekre vetve magát rögtön be is csapta maga mögött.
- Hajts, hajts, hajts! - kiáltott rám, mire elkerekedett szemekkel fordultam újra előre, és bár nem adott választ, minden megkérdőjelezés nélkül csináltam, amit mondott - és visszakanyarodva a Sunsetre beletapostam a gázba.
- Mi a picsát csináltál? - tette fel a kérdést Axl elsőként, és bár nem mondta, fejben biztosan hozzátette, hogy "már megint". És egészen jól sejtette, hogy Steve az előbb talán menekült valaki, vagy valakik elől.
- Nem csináltam semmit - vékonyodott el Steven hangja ártatlanul, mire Izzy megelégelve, hogy az ölében fekszik, egyszerűen lelökte magáról.
- Jaj, Steven - ráztam meg a fejem elröhögve magam, mire a mellettem ülő Slash is felnevetett, és a többiekhez hasonlóan kíváncsian fordult szegény Adler felé - várták a magyarázatot.
- Esküszöm! - emelte a mellkasára a kezeit Steven még mindig ártatlan arckifejezéssel, aztán megoldva a helyhiányt felült Izzy mellé, és az ölébe kapta a halkan, magában vihorászó Adrianat. Én meg hajtottam, amilyen gyorsan csak tudtam, bár még mindig fogalmam sem volt, mi elől is menekülünk pontosan. De nagyon, nagyon rossz érzés szorította össze a torkomat, amikor a szemem sarkából halvány kék-piros fények villogását láttam a visszapillantóban. - Sétáltam a Clarkon, gondoltam a Rainbowban lesztek...
- Ja, mi is gondoltuk.
- Kussolj - szóltam rá a közbevágó Slashre, mire elnevetve magát elhallgatott, Steven meg rögtön folytatta.
- Erre megszólít egy rendőrkocsit támasztó faszi, hogy én dobtam-e el a földön azt a papírzacskót.
- A picsába - morogtam alig hallatóan, ahogy rendőrautó szirénázása ütötte meg a fülem, és teljes gázt adva kikerültem az előttünk tökölő kocsikat. Mostmár nem csak bújtattam Steve-et a zsaruk elől, de a megengedett sebességhatárt is túlléptem. Nem mintha ez akkor számított volna.
- És a tiéd volt?
- Nem, ők dobták oda, a kurva életbe - emelte meg újra a hangját a szőke felháborodva, mire Adriana vihogása elhalkult, Axl meg hitetlenül megrázta a fejét, és halkan elröhögte magát. Egyáltalán nem volt ritka egy ilyen eset - a zsaruk egyszerűen csak bele akartak ott kötni mindenkibe, aki egy kicsit is kilógott a tömegből egy bőrdzseki, hosszú haj, vagy szakadt farmer miatt. Akkor már bűnöző voltál a szemükben, egy drogos, aki egészen biztosan vétett a törvény ellen. Úgyhogy beléd kötöttek. Letartóztattak, és bevittek. És nem tudtál mit tenni. - Nem engedte, hogy tovább menjek, és felvette azt a kurva zacskót, és fű volt benne. Mondom, nem az enyém, erre azt mondja, attól tart, őrizetbe kell vennie...
- A fasz - szúrta oda Adriana indulatosan megrázva a fejét, és úgy ölelte át Steven nyakát, mint egy anya a kisfiát, hogy megvigasztalja, amiért a csúnya rendőrbácsik bántották. Ha.
- Mondtam, meg a kurva anyád, és elfutottam. Nem jöttek utánam, gondoltam, hagynak, de kocsiba szállt az a görény.
- Hát ha most ezért nem is csuknak le - szólaltam meg egy gyors pillantást vetve a visszapillantó tükörre, amiben már tisztán látszott a kocsikat kerülgető, kék-piros fénnyel villogó, hangosan vonyító, utálatos autó. -, akkor gyorshajtásért biztos.
- Csak megbüntetnek, azt mehetsz - vonta meg a vállát Duff idegesen rágcsálva a fogai közé szorított, meggyújtatlan szál cigit, mire kínosan elvigyorodtam. - Odaadod a jogsit-forgalmit, aztán majd valahogy kifizetjük...
- Nincs jogsim - vágtam rá visszafojtott vigyorral a hangomban, mire egy másodpercre csend telepedett mindenkire - a rendőrautó abbahagyta a szirénázást pár percre, de még mindig a seggünkben voltak, enyhén szólva. Nem is tudom, mennyivel hajthattam már, de úgy éreztem, egy perc múlva már az óceánhoz érünk.
- Hogy mi van? - röhögte el magát Izzy elsőként, Adriana meg azonnal hangos nevetésbe kezdett, hogy "neki sincs".
- Bazdmeg Zoe, minket lecsuknak.
- Mintha te nem lennél egyértelműen belőve - szóltam vissza a mellettem fészkelődő Slashnek, aztán újabb kocsit kerültem ki - lassan kiértünk West Hollywoodból, ami kisebb forgalmat és gyorsabb haladást is jelentett. Istenem, mennyivel nyugodtabb lenne otthon ücsörgöni a tévé előtt Duff mellett, mint egy tömött taxival száguldozni Hollywoodban, jogosítvány nélkül, a rendőrökkel a nyakunkban. Én nem ezt akartam.
- Na jó, engedj - emelkedett fel a hátsó ülésről Izzy a cigije maradékát Steven kezébe nyomva, és látszólag megpróbált előremászni, hogy átvegye a vezetést - ami pedig nyilvánvalóan lehetetlen küldetés volt százhússzal száguldva a sötétedő úton, meg egyébként is egy hülyeség.
- Mi? Dehogy - vágtam rá ideges pillantást vetve a tükörből a nem sokkal mögöttünk újra szirénázni kezdő, vakítóan villogó autóra, és egy pillanatra sem léptem le a gázpedálról. Izzy várta, hogy megmozduljak, vagy valami, de olyan erősen szorítottam a kormányt, hogy az ujjaim lassan elfehéredtek.
- Zoe, legalább ne adj nekik még több okot, hogy bevigyenek.
- Így is, úgy is basztuk - szólalt meg mögöttem Axl meglehetősen higgadt, mély hangján, mire a feszült stresszhelyzet közepette is elröhögtem magam.
- A picsába - szaladt ki a számon, miután egy pillanatnyi figyelmetlenség miatt - amit Izzynek köszönhetek - fénysebességgel hajtottam bele egy kátyúba, ami hatalmasat dobott a kocsin. Duff bevágta a fejét az ablaküvegbe, és fájdalmasan felröhögve kapta oda a kezét, Slash úgy meghökkent, mintha legalább földrengést érzett volna, Adriana meg felsikoltott. Nem mintha már nem lenne elég nyomás rajtam.
- Mássz hátra - húzta meg Izzy Slash dzsekijének a gallérját, mire ő még mindig megszeppenve kicsit, de lassan felfogva a hozzá intézett instrukciót feltérdelt az ülésre, és Duff legnagyobb örömére megpróbálta átverekedni magát a háttámlán.
- Haver, az arcomban van a segged - lökött rajta egyet Duff hitetlenül felnevetve, mire Slash végre egy nagy huppanással hátraesett, Izzy meg csak egy félmosollyal lépett át rajta - vagy rá -, hogy előrejusson. Ő sem volt éppen színjózan, de közülünk talán ő volt a legvezetőképesebb - nem volt nyerő ötlet jogsi nélküli, beszívott, és seggrészeg emberekkel tömött kocsival elkezdeni menekülni, már belátom.
- Oké, most engedj ide - szólalt meg azonnal Izzy, ahogy újabb lökdösődések és felháborodott kiáltások után végre lehuppant a közöttem és Duff között lévő kicsike helyre. Nekem meg kezdett sok lenni az életveszélyessé váló sebesség, a folytonos hangzavar, és nem mellesleg a mögöttünk vonyító rendőrautó is.
- De nem engedhetem el - emeltem fel a hangom, ami most kétségbeesetten elvékonyodott, és komolyan paráztam egyetlen ujjamat is leemelni a kormánykerékről - már nem csak a zsaruk elől féltettem a bőrünket, de az életünket is veszélyben éreztem. Pláne úgy, hogy lassan azt sem tudtam, éppen milyen úton hajtunk.
Idiótán ugyan, de végül megoldottuk - Izzy valahogyan átvette a kormányt, és miután meggyőződtem, hogy biztosan tartja, megvártam, amíg felemelkedik az ülésről, és valahogyan átférkőztem alatta, hogy helyet cserélhessünk. Tényleg a torkomban dobogott a szívem ennyi izgalomtól. Axl meg Stevennel és Duffal együtt ott röhögött ezen-azon, észre sem véve, hogy életveszélyben vagyunk. De miért is hibáztatom őket.
- Miért nincs jogsid? - kérdezte Duff halkan lepillantva rám, miután fél karjával átölelve a vállam magához húzott - annyira nem érdekelte semelyiküket, hogy éppen egy rendőrségi üldözésben vagyunk, hogy szinte fájt. Elnevetve magam az egész abszurd helyzeten csak a vállának döntöttem a fejem, és felpillantottam az arcára.
- Elvették.
- Szóval rossz kislány voltál - hajolt le hozzám tekintetét az enyémbe fúrva, mire újra felröhögtem, és eltoltam az arcát a képemből.
- Ne már, haver.
- Tetszik, amikor ezt mondod - mosolyodott el a vállamon pihenő karját a derekamra csúsztatva, és még közelebb húzott magához.
- Hogy haver?
- Aha.
- Mert?
- Olyan szexisen mondod - vigyorodott el, mire ismét hangosan felnevetve ellöktem magamtól, és inkább a mögöttünk száguldó rendőrautóra koncentráltam. Frusztráló volt, nem is értettem, Izzy hogy képes halál nyugodtan a volán mögött ücsörögni, és kiakasztani a taxi sebességmérőjét.
- Fú, bazdmeg... Ki az isten fingott be? - szólalt meg Duff újra hangosan, mire Axllel együtt hangosan felröhögtem, aztán sietősen átnyúltam Duff előtt, hogy letekerhessem az ablakot. Egy pokol volt ott nyomorogni heten, a hat férőhelyes kocsiban.
- Húzd le, húzd le!
- A faszom fog átvezetni egész LA-n - közölte mellettem Izzy kihajítva a teljesen elszívott, ujjai közt szorongatott csikket a félig lehúzott ablakon. Nem tértünk le a Sunsetről, pedig jobb választás lett volna, mint egyenesen kihajtani West Hollywoodból - éppen átérhettünk már Beverly Hillsbe, és nem úgy nézett ki, mintha a mögöttünk igyekező zsernyákoknak sok más dolguk lenne. Még az kellett volna, hogy erősítést is hívjanak. - Na jó, figyeljetek.
Mindenki elcsendesedett kicsit, és Izzy felé fordulva várta a mondanivalóját, mire ő egy éles bal kanyarral bevágott valami névtelen, gyér forgalmú kis útra, ahol sötét, drága kertes házak és minden bizonnyal gyönyörű kertek előtt száguldottunk el. A rendőrautó pedig fékcsikorgatva követett minket - aztán Izzy haláli higgadtsággal folytatta.
- Mindjárt lekanyarodok a Dohenyre, aztán mielőtt kiérünk a Monicára, megállok, és mindenki sprintel. Értve?
Egyöntetű helyeslő moraj hallatszott mindenki felől, Izzy meg rá-ráemelve a tekintetét a visszapillantó tükörre újabb vészes bal kanyart vett be, szinte kicsit sem lassítva. Adriana hátul éktelen nevetésbe kezdett Steven egy egészen biztosan haláli poénján, Slash pedig próbált mondani valamit a hangzavaron túl, de fogalmam sem volt, milyen nyelvet beszél. Figyeltem az utat, ahogy egyre közeledtünk a Santa Monicához, és ugrásra készen ültem lábaimmal már az ajtó felé fordulva - Adrianan kívül lassan mindenki így tett, Axl kihajította a cigicsikkjét az ablakon, aztán egy félmosollyal az ajtó kilincsére tette a kezét, csak úgy, ahogy Duff, és az Adrianat az ölében egyensúlyozó Steven is. Ideje volt véget vetni ennek az értelmetlen, és lassan nevetségessé váló üldözésnek - bár azt meg kell hagyni, hogy jókora izgalmat okozott, ha nem számítjuk a gyomorgörcsöt, ami rámtört a Santa Monicán elsuhanó autókat megpillantva. Izzy lassított, a sziréna hangosabb lett, a kék-piros villogás pedig szinte vakított. Aztán a taxi megállt nullára, és a hirtelen ütközésszerű lökésből feleszmélve azonnal, szinte mindegyik ajtót egyszerre rúgtuk ki.
- Szétszóródni! - kiáltott fel Axl kipattanva, és a vigyorgó Izzyvel a nyomában hihetetlen gyorsasággal rohant és tűnt el a sötétségben a főút irányába. Slash hangosan röhögve, villámgyorsan csapkodva a tornacipőjét a betonhoz sprintelt amerre a lába vitte, esélyt sem adva a rendőrautóból kipattanó zsaruknak - csak úgy, ahogy Duff és én sem. A többiekkel egy időben, a másodperc töredékrésze alatt ugrottunk ki a taxiból, aztán Duff megragadva a kezem a Beverly Hills felé tartó Monica felé vette az irányt, és eszméletlen rohanásba kezdtünk a még mindig vakítóan villogó kék-piros fények közepette - csak cipőcsattogást, és a rendőrök kiáltását hallottam, Duff erősen szorítva a kezem szinte húzott maga után, a bőrdzsekim félig lecsúszott rólam, a hajam pedig az arcom elé hullott a eszeveszett futástól. Így nem tehettem róla, önkéntelenül is felnevettem, mire Duff is elröhögte magát, és egy felszabadult kiáltást hallatva végleg eltűnt velem együtt a sarkon. Steven és Adriana menekülése csak pár másodperccel ugyan, de lassabbnak bizonyult, mivel Adriana futásképtelen állapotban volt, így Steve a karjaiba kapva őt próbált olyan gyorsan sprintelni, amennyire csak bírt - még hallottam magam mögött a hangos nevetését, és Adriana éles visítását, aztán mind eltűntünk, mielőtt elkaphattak volna.
És megcsináltuk. Ott állt Duff taxija az út kellős közepén, minden ajtaja nyitva, a rendőrautóból kipattanó fakabátok pedig már csak az óriási röhögésünket és cipőcsattogásunkat hallhatták, semmi mást.

 

1985. december 12. du. 10:17 Clark Strt, West Hollywood

 

- Istenem, végre - nyögtem fel fájdalmasan, ahogy végre, végre beléphettem a lakásajtón, és teljes csend és nyugalom fogadott. Több, mint egy óra volt, amíg valahogyan hazavergődtünk Beverly Hillsből, és bár a többieknek egyelőre hírét sem hallottuk, engem per pillanat csak az érdekelt, hogy egy kis nyugalom fogadjon itthon a maratoni futás és a fárasztó buszozás után. És bár nem ilyen kis "estét" terveztünk Duffal, meglehetősen jó volt vele még a rozzant, koszos városi buszon való utazás is.
- Sikerült a hülye barmoknak - rázta meg a fejét mosolyogva Duff, miután ledobta a bőrdzsekijét a kanapéra, és fáradtan hanyatt vetette magát az ágyon. Kissé kimerültnek éreztem magam ugyan, de érdekes módon nem fáradtam el túlságosan - csak lerúgtam a lábamról a tornacipőmet, aztán az ágy mellett megállva, elmosolyodva pillantottam le a karjával az arcát takaró Duffra.
- Mit?
- Elbaszni az esténket - könyökölt fel egy sokat sejtető pillantással feltekintve rám, mire elnevettem magam, Duff pedig gondolt egyet, és a lábam felé nyúlva megpróbálta kirántani alólam, hogy az ágyra essek. De persze csak annyi lett belőle, hogy bevágtam a térdemet az ágy szélébe, és megtántorodva hátrébb léptem párat, hogy ne érjen el még egyszer.
- Aúú, haver!
- Mondd még egyszer - vigyorodott el Duff mostmár teljesen felülve az ágyon, mire elröhögve magamat lehajoltam, hogy közelebbről is megvizsgálhassam sajgó térdeimet. Fasza, száz százalék, hogy tiszta kék-lila foltos lesz.
- Ja bocs, majdnem elfelejtettem, hogy ez a perverziód - forgattam meg a szemem felegyenesedve, aztán lerázva a vállamról a bőrdzsekimet csak hanyagul a földre dobtam. - Mi olyan jó ebben?
- Hát ahogy mondod - tápászkodott fel Duff az ágyról még mindig egy pofátlan félmosollyal az arcán.
- Miért? - kérdeztem újból értetlenül elnevetve magam, mire Duff megállva előttem mindkét kezét a derekamra simította, és gyengén lökve egyet rajtam a mögöttem lévő falnak nyomott. Szinte éreztem, hogy már csak attól szaporább lesz a lélegzetem, ahogy szorosan előttem állva fölém tornyosul.
- Mert felizgat.
- Te beteg vagy - nevettem fel halkan, állva Duff az enyémbe fúródó, már-már perverzül vigyorgós tekintetét, és szinte önkéntelenül is a nyaka köré fontam a karjaimat, hogy közelebb húzhassam magamhoz.
- Mondj még ilyeneket - mormogta halkan, a szüntelen vigyorral az arcán, aztán szorosabbra fonva a derekam körül a karjait teljesen hozzám simult, mire egy pillanat alatt elöntött a forróság - csak egy elgyengült mosollyal tudtam válaszolni, mielőtt a combom alá nyúlva egy könnyed mozdulattal felemelt, és újra a falhoz nyomva ajkai találkoztak az enyémekkel. Lábaimat automatikusan körbefontam a derekán, mire halványan belemosolygott a csókunkba, ezzel engem is vigyorgásra késztetve - egy pillanatra eltávolodott, de határozottan a hajába túrva azonnal visszahúztam magamhoz. Körülbelül pár másodperc alatt szívrohamveszély fenyegetett a hirtelen felgyorsuló szívverésem miatt, és ugyanilyen gyorsan is feledkeztem meg egy csapásra mindenről, ami aznap történt. Talán mégsem lett annyira elrontva az este, mint ahogy gondoltuk.

_______

 

Drága Gunnerek!
Biztos vagyok benne, hogy nem vagytok kíváncsiak megint az esdekelésemre, úgyhogy ismét csak elnézéseteket kérem, amiért megint késtem (mint mindig, kezd nem meglepővé válni a dolog). Nagyon sajnálom, de elképesztően szar ez az időszaka az évnek, és szinte biztos vagyok benne, hogy a sulit lassan otthagyom, mert tönkreteszi az életemet, de nem is erről akartam beszélni, hanem arról, hogy soha nem jelenti azt egy-egy rész késése, hogy megfeledkeztem volna róla, mert tulajdonképpen folyamatosan ezen agyalok, és még mindig képes vagyok egész éjszakákat fennmaradni, hogy írjak :D A fejezetek átolvasására, ellenőrzésére és feltöltésére viszont megint külön időt kell szánni, és ezt sem akarom elkapkodni, mert nem szeretnék csak így idevágni nektek egy szar részt :D

MÁR MEGINT CSAK POFÁZOK szóval nagyon remélem, hogy tetszett ez a fejezetek, és tudom, hogy már sokszor mondtam, de köszönet, amiért itt vagytok, és türelmesek vagytok♥

Puszi

Jaj, és majdnem megfeledkeztem a többiről...
HALLOTTÁTOK A GUNS N' ROSES REUNIONRÓL SZÓLÓ HÍREKET? Hihetetlen izgatott vagyok, és még mindig nagyon reménykedem a klasszikus felállásban, mert számomra tényleg csak úgy érné meg őket még egyszer, egy színpadon látni. Már ha terveznek egy világkörüli turnét. Ajánlom nekik, hogy tervezzenek.

És persze nagyon boldog új évet mindannyiótoknak♥