(Nem tudom, hol kezdjem) Igazából meg sem merem nézni, mennyi ideje nem jelentkeztem résszel, de abban biztos vagyok, hogy megvan 3-4 hónap. Ami elég gáz. De tekintve, hogy most visszakaptam a telefonomat és a gépemet is, gyorsan leírom, ami a fejemben van, még mielőtt újra történne valami. Merthogy biztosan fog.
A legutóbbi rész posztolása után igazából már meg is volt a következő közzététendő fejezet, de még mielőtt akármit tehettem volna, a szüleim a viselkedésemre és az "instabil" állapotomra hivatkozva úgy döntöttek, hogy jobb lesz nekem egy kicsit nyugodtan, távol a gépemtől és a mobilomtól eltölteni egy kevés időt (magyarul elvették mindenemet) (jó, nem mindenemet) (nekem ez minden oké)
Tehát ott maradtam mindenféle kapcsolat nélkül a külvilággal (sírok), és kissé fékeznem kellett magamat, mert ha ezért is dühbe gurulok, a szüleim ezt újabb "dührohamnak" vélték volna, és akkor csúnya világ lett volna. Nem, de most komolyan, tulajdonképpen én is elismerem, hogy vannak problémáim, de mint ahogyan azt mind tudjuk, a szülők képesek sokmindent a gyerekükkel kapcsolatban elnagyzolni és túlreagálni, ezért is van most jelenésem a pszichiátrián. De higgyetek nekem, semmi bajom nincs, minden oké és jól vagyok, ez a rész pedig csak azért volt fontos az esedezésem szempontjából, mert igazából ez az egyetlen fő ok, amiért távol voltam, és azt akartam, hogy tudjátok. Ahelyett, hogy kitaláltam volna valami mást. Szóval beletelt egy kis időbe, amíg meggyőztem mindenkit, hogy normális vagyok, és csak a suli miatt voltam ilyen kimerült blablabla, de a lényeg, hogy most végre visszakaptam a gépemet is, és vele együtt a részeket.
Nagyonnagyonnagyon sajnálom, hogy mindig megváratlak titeket, elég nehéz személyiség vagyok tudom, és sajnos ezután sem tudom ígérni, hogy be tudok tartani egy rendszert a fejezetek közzétételében. Mert tuti megint történni fog valami faszság, igazából már fel vagyok rá készülve :D Ne haragudjatok, amiért ilyen zűrös ez az egész, és ha még mindig itt vagytok, azt nagyon szépen megköszönöm, és nagyon is értékelem! Őszintén, hiányzott azért ez a blogos környezet :D
Röviden (haha) egyébként tényleg csak ennyi, amit fel tudok hozni a mentségemre, és tudom, hogy konkrétan érthetetlen, amit most itt összehabogok, de nagyon szépen köszönöm a megértéseteket és az aggódó kommenteket, iszonyatosan jól esik! Ha többet akartok tudni (erősen kétlem :D) erről, akkor persze pontosabban is le tudom írni, hogy miért ilyen zavaros ez a mostani helyzet nekem, és taláán jobban érthetővé válik az egész, de most csak annyit tudok mondani, hogy ne haragudjatok, sajnálom, köszönöm és remélhetőleg nem tűnök el újabb hónapokra ezután.
Na.
A legutóbbi rész posztolása után igazából már meg is volt a következő közzététendő fejezet, de még mielőtt akármit tehettem volna, a szüleim a viselkedésemre és az "instabil" állapotomra hivatkozva úgy döntöttek, hogy jobb lesz nekem egy kicsit nyugodtan, távol a gépemtől és a mobilomtól eltölteni egy kevés időt (magyarul elvették mindenemet) (jó, nem mindenemet) (nekem ez minden oké)
Tehát ott maradtam mindenféle kapcsolat nélkül a külvilággal (sírok), és kissé fékeznem kellett magamat, mert ha ezért is dühbe gurulok, a szüleim ezt újabb "dührohamnak" vélték volna, és akkor csúnya világ lett volna. Nem, de most komolyan, tulajdonképpen én is elismerem, hogy vannak problémáim, de mint ahogyan azt mind tudjuk, a szülők képesek sokmindent a gyerekükkel kapcsolatban elnagyzolni és túlreagálni, ezért is van most jelenésem a pszichiátrián. De higgyetek nekem, semmi bajom nincs, minden oké és jól vagyok, ez a rész pedig csak azért volt fontos az esedezésem szempontjából, mert igazából ez az egyetlen fő ok, amiért távol voltam, és azt akartam, hogy tudjátok. Ahelyett, hogy kitaláltam volna valami mást. Szóval beletelt egy kis időbe, amíg meggyőztem mindenkit, hogy normális vagyok, és csak a suli miatt voltam ilyen kimerült blablabla, de a lényeg, hogy most végre visszakaptam a gépemet is, és vele együtt a részeket.
Nagyonnagyonnagyon sajnálom, hogy mindig megváratlak titeket, elég nehéz személyiség vagyok tudom, és sajnos ezután sem tudom ígérni, hogy be tudok tartani egy rendszert a fejezetek közzétételében. Mert tuti megint történni fog valami faszság, igazából már fel vagyok rá készülve :D Ne haragudjatok, amiért ilyen zűrös ez az egész, és ha még mindig itt vagytok, azt nagyon szépen megköszönöm, és nagyon is értékelem! Őszintén, hiányzott azért ez a blogos környezet :D
Röviden (haha) egyébként tényleg csak ennyi, amit fel tudok hozni a mentségemre, és tudom, hogy konkrétan érthetetlen, amit most itt összehabogok, de nagyon szépen köszönöm a megértéseteket és az aggódó kommenteket, iszonyatosan jól esik! Ha többet akartok tudni (erősen kétlem :D) erről, akkor persze pontosabban is le tudom írni, hogy miért ilyen zavaros ez a mostani helyzet nekem, és taláán jobban érthetővé válik az egész, de most csak annyit tudok mondani, hogy ne haragudjatok, sajnálom, köszönöm és remélhetőleg nem tűnök el újabb hónapokra ezután.
Na.
Megint csak most veszem észre, hogy mennyi badarságot írtam le így nagy hirtelenjében, szóval be is fejezem a dumálást, és hozom a hossssszúú ideje elkésett fejezetet, amint tudom. Köszönöm a türelmeteket, és az aggódást még egyszer! Puszi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése